Mire jó az állandó gyűlölködés?
Gyerekként önfeledten fordulunk a világ felé, nem gyanakszunk, nem ítélkezünk. Aztán elindulunk a szocializáció, az alkalmazkodás útján. Az agy elsősorban polaritások sokaságaként észleli a világot – tehát valami vagy balra van, vagy jobbra; vagy jó, vagy rossz; vagy siker, vagy kudarc – , de a szív másként működik.
A szív nem poláris szerv. Amikor szív intelligenciánk egyesített perspektívájából közeledünk egy szóhoz, tárgyilagosabban és egészségesebben tekintünk a kihívásra. Miért hagyjuk, hogy az agyunk teljesen átvegye a hatalmat a szívünk felett? Miért nem lehet az értékek, a különböző szemléletmódok békés egymásmellettiségében hinni? Minél sokrétűbbek a megközelítésmódok, annál változatosabbá válik a választható minőségek palettája. Gyermekként eszünkbe sem jutott valakit csak azért elítélni, mert neki Karl May Winnetouja jobban tetszett, mint nekünk Szabó Magda Abigélje. És azért sem haragudtunk meg senkire, mert jobban szerette az édes süteményt, míg mi a sós sütikért lelkesedtünk. Miért nem tudunk kompromisszumkészebbek, befogadóbbak, elfogadóbbak lenni a 21.században? Miért nem tanulunk soha a múlt véres eseményeiből? Miért kell újra meg újra elkövetni ugyanazokat a hibákat? Miért nem a szeretet az elsődleges szempont, miért az érdekek dominálnak?
Április 7-én a csütörtöki PárBeszédben erről a témáról társalgunk este tíztől éjfélig. Gyéresi Júlia és Ila Gábor számít a megtisztelő figyelmükre, tartsanak velük!