Milyen egy erdélyi fiatal jövőképe?
Hit, megmaradás, összefogás, kitartás, szülőföld, hűség – megannyi Erdélyben maradásra, itthoni boldogulásra biztató retorikai elem. De megéri-e kitartani, a felmenőink kultúráját megőrizni, továbbadni a gyerekeinknek, az unokáinknak, ha egyre nehezebb az itthoni megélhetés? Milyen pályát válasszanak? Hol helyezkedjenek el?
A romániai magyarság politikai és közképviselete odafigyel kellőképpen a fiatalokra? Ösztönzi, segíti őket, nyújt valamilyen alternatívát számukra a jövőjüket illetően, ha idehaza szeretnének maradni? Célozzák meg az uniós pályázatokat? Vagy válasszanak a hiányszakmák közül, mint amilyen a villanyszerelő, a kőműves, az ács, a festő, a mázoló, a tapétázó, az asztalos, a szociális gondozó, az ápoló, a szakács, az autószerelő, a kisgyermekgondozó nevelő? Ha hiányszakma van a kezedben, akkor könnyebben lehet munkát találni Erdélyben? Érdemes az állattenyésztés és a mezőgazdaság valamelyik ágazatával foglalkozni, jóllehet az élelmiszeripar termékei, ennek keretében a bio-élelmiszerek egyre keresettebbek lesznek? Mennyire érdemes magasfokú képzettségre szert tenni? Melyek azok az ágazatok, amelyek a jövőben menő szakmának számítanak majd? A számítástechnika, a robotika, esetleg az orvosi kutatómunka?
Március 3-án erről a sokakat érintő témáról fogunk beszélgetni a csütörtöki PárBeszédben este tíztől éjfélig. Vendégeink is lesznek: Fodor Előd és Koronka Gábor egyetemi hallgatók. Tartsanak velünk!