Miként szerzünk önmagunknak örömöt?
Nagyon sokan úgy élik le az életüket, hogy megtanulják: a legjobb másoknak engedelmeskedni. Ha nem keveredsz vitába senkivel, akkor megúszod a konfliktusokat. A lehajtott fejet nem éri a kard, tartja a régi magyar közmondás. De ha mindig mindenkinek a kedvében akarok járni, akkor hol maradok én?
Honoré de Balzac, a 19. századi francia író így fogalmaz: „Csak kétféle állásfoglalás lehetséges: a buta engedelmesség vagy a lázadás.” Ennyire végletesek lennénk, mi, emberek? Vagy a tetteink szintjén engedelmesek vagyunk, míg a gondolataink sokszor forradalmiak? „Az engedelmesség, mint tudjuk, valósággal provokálja az újabb parancsot.” – állítja Székely János, a 20. századi erdélyi magyar irodalom egyik legsokoldalúbb egyénisége.
Miként teremtheted meg önmagadban azt az egyensúlyi állapotot, amit sem a parancsok alázatos végrehajtása, sem az örök lázadás nem keserít folyton meg? Hogyan húzod meg a határaidat? Hogyan szerzel örömöt önmagadnak úgy, hogy sem a szolgai, sem az uralkodói magatartásmintát nem követed? Képes vagy úgy létezni, hogy ön- és valóságérzékelésed reális? Egyenrangú kapcsolatokra törekszel, amiben sem te, sem más nem sérül?
Április 13-án erről az összetett kérdésről beszélgetünk a csütörtöki PárBeszédben este tíztől éjfélig. Gyéresi Júlia és Ila Gábor mindenkit szeretettel vár egy baráti eszmecserére, tartsanak velük!