Miért van szükségünk a zenére és az éneklésre?
Az egyik legfontosabb emberi tulajdonság a beszédkészség, a másik a muzikalitás. Ez utóbbiról lényegesen kevesebb szó esik, holott az emberi személyiség teljessé válásának integráns része. Zene és ének nélkül nem pusztán a szépségélményektől fosztjuk meg magunkat, hanem a sajátos kommunikációs, az érzelmi alaprendszerrel is összefüggő, a tudati szférát is érintő tulajdonságok meglététől vagy kifejlődésétől is. A néhány hónapos csecsemők már képesek a zenei szerkezetek és a beszéd intonációjának felismerésére a beszéd tartalmi, szerkezeti elemeinek megismerése előtt! Ez azzal függ össze, hogy az ember jobb agyféltekéje gyorsabban differenciálódik, fejlődik, mint a bal félteke, beleértve a térbeli látást, az érzelmi, a figyelmi és a nonverbális, például a zenei stimulusokra való érzékenységet. Lev Tolsztoj orosz író szerint „a zene az érzelmek gyorsírása.” Magától értetődően felmerül a kérdés: miért nem foglalkozunk eleget a zenével? Miért lett háttérbe szorított tantárgy az iskolákban az ének és zeneoktatás? Hiszen tudatában vagyunk annak, hogy a zene érzelmeket is átadó univerzális nyelv, a szavakon túli tartalmak hordozója. A huszonegyedik századi oktatásnak vigyáznia kellene, hogy a szükséges technikai és természettudományos képzés mellett a művészetekre, a zene szeretetére való nevelés se szoruljon háttérbe! Képesek vagyunk felmérni, hogy a zenének, az éneklésnek milyen fontos szerepe van a társadalmi kohézió megteremtésében, az együvé tartozás élményének kialakításában?
Május 6-án a csütörtöki PárBeszédben erről a rendkívül sokrétű témáról társalgunk este tíztől éjfélig. Gyéresi Júlia és Ila Gábor számít a rádióhallgatók tevékeny részvételére, tartsanak hát velük!