Miért szorongunk?
A félelemnek van tárgya, a szorongásnak nincs.
A pszichológia és a pszichiátria éles különbséget tesz a félelem és a szorongás között, bár a hétköznapi nyelvben gyakran szinonimaként használjuk őket. Miért mondjuk, hogy a szorongásnak nincs tárgya?
A félelem egy konkrét, külső és felismerhető fenyegetésre adott válasz (például egy támadó kutya láttán félünk). De amint a fenyegetés megszűnik, a félelem is elmúlik. Ezzel szemben a szorongás egy diffúz, bizonytalan, tárgy nélküli feszültség. Nem egy konkrét dologtól félünk, hanem valamilyen megjósolhatatlan, jövőbeli veszélytől vagy egy belső, lelki konfliktustól tartunk. A szorongó ember gyakran nem tudja megmondani, pontosan mi váltja ki az érzést, csak azt éli meg, hogy „valami rossz fog történni”.
A szorongás egy összetett érzelmi állapot, amely izgalommal, nyugtalansággal és a szervezet készenléti állapotával jár. Evolúciós szempontból hasznos volt, mert felkészítette az ősembert a lehetséges veszélyekre, de modern környezetben, ha tartóssá válik, gátolja a mindennapi életvitelt.
Október 22-én a csütörtöki PárBeszédben minderről szó lesz este tíztől éjfélig. Gyéresi Júlia meghívottja Szász Tamara, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Művészetek és új média szakirányú mesteri programjának végzős hallgatója. Tartsanak velük!