Miért olyan nehéz elkezdeni vagy éppen befejezni valamit?
Jól ismerjük Petőfi Sándor Pató Pál úr című verséből az „Ej, ráérünk arra még!” emblematikus felkiáltását, amikor a dolgok elodázásáról van szó. Ez a halogatást felidéző érzet mindannyiunkban ott él.
Azt hisszük, hogy bőven van időnk a feladataink, a döntéseink meghozatalára majd később, majd holnap… A halogatás mögött általában nem állnak nyomós érvek, indokok, de azt mindannyian érezzük, hogy az idejében el nem végzett munka miatt gyakran gyötör bennünket lelkiismeret-furdalás és bűntudat. Csak elkezdeni nehéz, mondjuk magunknak. Aztán, ha elkezdtük, már befejezni lesz nehéz. Azt gondolnánk, hogy a halogatás modern jelenség, de a gyökerei messzire nyúlnak vissza. Egyes kutatók szerint evolúciós örökség, ami valamikor az ember túlélését szolgálta. Ugyanis minél tovább halogatunk valamit, annál inkább kitoljuk a veszély kockázatát, ha esetleg balul sülne el a dolog. És hiába kellemetlen érzéseket keltő élmény, mégsem tudunk leszokni a halogatásról. De vajon miért? Te miért halogatod a munkád elvégzését, a fontos döntések meghozatalát?
Január 28-án a csütörtöki PárBeszédben este tíztől éjfélig erről a sokakat érintő kényes témáról lesz szó. Gyéresi Júlia és Ila Gábor minden kedves rádióhallgatót véleménycserére invitál, tartsatok hát velük!