Melyek a testi és lelki meztelenség határai?
Mindannyian meztelenül jövünk a világra, kiszolgáltatottan. A környezetünk jóakaratán, odafigyelésén, szeretetén múlik, hogy mennyire gondoskodnak rólunk, miként teremtenek számunkra lelki és anyagi biztonságot gyermekéveink kezdetén. Testünkre ruha kerül, és lelkünkre lassanként rárakódnak a védőrétegek, annak függvényében, hogy mennyi negatív és mennyi pozitív hatás ér bennünket. Könnyebb ledobni a ruháinkat, mint őszintének és önazonosnak lenni? Akit sokszor elutasítottak, az menekülővé válik? Akit elhagytak, az függővé lesz? Akit megaláztak, az mazochista módon kínozza tovább felnőttként önmagát? Akit gyerekként elárultak, az később kontrollálóvá válik? Akit sok igazságtalanság ért, annak az attitűdje merevvé lesz? Le tudjuk-e vetni maszkjainkat, merünk-e őszintén véleményt nyilvánítani, őszinte, érdekmentes barátságokat, kapcsolatokat kialakítani? „Az őszinteség a legszebb elveszett művészet.” – írja Mark Twain amerikai író a huszadik század kezdetén. Valóban így van ez, elveszett az őszinte szó? Vagy a 2500 éves bölcsesség ma is igaz? A beszéd legfontosabb értéke az ethosz, az ember szavaiban megmutatkozó jelleme? Ha beszélni kezdünk, előbb-utóbb megmutatkozik igazi valónk?
Május 20-án a csütörtöki PárBeszédben erről az érzékeny témáról mondjuk el a véleményünket este tíztől éjfélig. Gyéresi Júlia és Ila Gábor továbbra is számít a rádióhallgatók tevékeny részvételére, személyes tapasztalataik szóbeli vagy írásbeli megosztására!