Jászai Mari emlékiratai – 4. rész a Rádiószínpadon
„Mindezt hatvankét éves koromban írtam…Küzdelem, amíg a színpadra jutottam, és azóta is küzdelem, ma is, a színpadon. Ez az életem. De hogy ki és mi vagyok, ma sem tudom. Csak azt tudom, hogy ha mindazt lehámozom magamról, ami nem én vagyok, ami tanultság és eltanultság, vajmi kevés marad belőlem. Ez a kevés: a félénk, gyáva, szeretetre vágyó nő, aki hiába kereste a párját.”
Vasárnap este fél 9-től Jászai Mari emlékiratait Kiss Bora a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művésze olvassa fel. A hangoskönyv zenei illusztrációja Liszt Ferenc életművéből származik. Szerkesztő Tompa Enikő. Hangmérnök Kacsó Tibor.
170 éve, 1850. február 24-én született Jászai Mari színésznő, a legnagyobb magyar tragika, a Nemzeti Színház örökös tagja. A magyar színpadok legnagyobb királynője volt, aki évekig játszott Kolozsváron, az ország első kőszínházában. Születése után néhány évtizeddel szülőfalujának katolikus plébánosa méltán írta be az anyakönyvbe Jászai Mari nevéhez: „Ebből a kislányból lett nemzeti színészetünk egének legfényesebb csillaga”. Élete kegyetlen és tragikus, majd sikeres és felemelő volt. Utálta a képmutatást, túláradó temperamentuma, életszomja szenvedélyes kapcsolataiban is kifejezésre jutott, hősnő volt a hétköznapi életben is. Életfilozófiáját így fogalmazta meg: “Az élet célja: az élet. Nagyon élni, jól, rosszul, ahogy jön, és ahogy az ember hajlamai akarják.” 1926. október 5-én halt meg Budapesten, egy ország gyászolta őt.