Ismerjük eléggé az anyanyelvünket?
„Anyanyelvünkkel nem igen szoktunk gondolni. Olyan egy velünk, hogy többnyire észre sem vesszük.” – írja Kosztolányi Dezső a Nyelv és lélek című tanulmánykötetében. De megengedhetjük magunknak azt a fényűzést, hogy hagyjuk elértéktelenedni a mindennapi beszélt magyar nyelvünket?
Ha egy nemzetnek elveszik a nyelvét, megfosztják a használatától, akkor elvész a környező népek nyelvének tengerében. Nem lenne jobb ideológiai viták helyett az anyanyelvünk megőrzésére törekednünk? Aki büszkén magyarnak vallja magát, az ne a testét, hanem a lelkét, a szellemét öltöztesse ünneplőbe helyesen írt, és választékosan beszélt anyanyelvével.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.” – állítja Kosztolányi Dezső.
A magyar nyelv képes volt megmaradni a legválságosabb elnyomatások korában is, az otthon, az anyaföld elvesztése után is. Ha ápoljuk, akkor cserében megadja nekünk a valahová tartozás tudatát, a közösségtudatot. Ez mindenkinek az egyéni felelőssége. Te mit teszel az anyanyelved megőrzése érdekében? Fontos számodra a helyesírás, a helyes beszéd? Törekszel a szókincsed állandó bővítésére?
Március 7-én a csütörtöki PárBeszédben erről a rendkívül időszerű témáról lesz szó este tíztől éjfélig. Gyéresi Júlia és Szász Tamara mindenkit szeretettel vár egy tartalmas beszélgetésre, tartsatok velük!