Írunk-e még levelet?
A beszélt emberi nyelv megjelenése kb. 30–50 ezer évvel ezelőttre tehető. Innen számíthatjuk a beszélt kultúrák megjelenését. Ebben a korszakban a kommunikáció eszközeként csak a beszéd állt rendelkezésre. A beszéd térben és időben szigorúan kötött volt.
Az írásbeliség első szakasza 6 ezer évvel ezelőtt kezdődött. Az írás megjelenése – amely a kezdetekben gazdasági célokat szolgált – nagy változást hozott az emberek közötti kapcsolatban, érintkezésben. Megszűnt a helyhez és időhöz kötöttség, hiszen az írott, rögzített szöveg szállítható, másolható, megőrizhető volt. Ezáltal megnövekedett a kommunikációban résztvevők száma, egyre többen juthattak az információhoz. Az írás megjelenése tette lehetővé az elhangzott szövegek rögzítését, ezek hosszú ideig való megőrzését. Gondoljunk csak a sumér agyagtáblák üzeneteire, a közel háromezer éves Gilgames-eposzra vagy a holt-tengeri tekercsekre.
Aztán következett a könyvnyomtatás korszaka, az 1450-es években Johannes Gutenberg Európában először nyomtatott mozgatható betűtípussal könyvet, a Bibliát. Ezt a korszakot az első európai nyomdász után Gutenberg-galaxis névvel is jelölik. A könyvek által egyre tágult a világ és az elérhető ismeretek köre. Aztán a 20. század elején a rádió, a televízió megjelenésével a kommunikáció fejlődéstörténetében újabb változás történt. Ez a negyedik szakasz az elektronikus (tömeg)kommunikáció korszaka. Az üzenet eljutásának ideje lecsökkent, akár ugyanaz az információ egy időpontban megjelenhet a világ bármely részén. A média beköltözött az életünkbe, a mindennapjainkba. Meghatározza, befolyásolja a mindennapi kommunikációnkat. De nincs bennünk hiányérzet? Nem vágyunk a kézzel írott üzenetekre, levelekre? Mi lehetne értékesebb, mint az az idő, amit nekünk ajándékoz valaki, amikor kézírással rögzíti a gondolatait, az érzéseit? Te még írsz levelet?
November 18-án a csütörtöki PárBeszédben este tíztől éjfélig ezzel a figyelemfelkeltő témával várja a rádióhallgatókat Gyéresi Júlia és Ila Gábor. Tartsanak velük!