Hogyan kerülhetjük el a játszmákat?
Eric Berne kanadai pszichiáter az 1964-ben megjelent Emberi játszmák című könyvében részletesen ismerteti az emberek közötti interakciókat, amelyek érintések, szavak, gesztusok formájában valósulnak meg, amint egy másik ember jelenlétére reagálunk. Születésünk pillanatától szükségünk van a kapcsolódásra, hiszen társas lények vagyunk. És a cél minden társas érintkezés során az, hogy megpróbáljuk megteremteni az intimitást, a biztonság, a közelség, a valahová tartozás érzését. Ha nem tudunk az igényeinknek és elvárásainknak megfelelően interakcióba lépni, akkor játszmázni kezdünk. A játszmák nagy része ártalmas, mert nem az intimitást, a közelséget éljük meg, csak mímelünk valami ahhoz hasonlót, hogy kitöltsük a keletkezett űrt vagy elkerüljük a szembesülést. A játszmák képesek kényszerpályán mozgatni egy kapcsolatot, és a minden rendben érzését kelteni, holott már csak a rutin van, nem valódi kötődés.
Ismerjük a játszmák természetét? Miért játszmázunk, ha érezzük, hogy hazudunk önmagunknak? Érdemes tudatosan ártanunk önmagunknak és másoknak a játszmáink során? Elkerülhetjük a játszmákat, ha tudatosan ügyelünk azokra a működésmódokra, amelyek ártalmasak lehetnek?
Február 11-én a csütörtöki PárBeszédben ezt a rendkívül sokrétű és izgalmas témát járjuk körül este tíztől éjfélig. Gyéresi Júlia és Ila Gábor szeretettel és érdeklődéssel várja a rádióhallgatókat egy tartalmas és elgondolkodtató beszélgetésre. Tartsanak velük!