Életművésznek lenni
Az életművészet a hétköznapi létezést magasabb szintre emeli.
Ez a fogalom kettős jelentéssel bír: egyrészt egy irigyelt könnyedséget, másrészt pedig egy mélyebb, spirituális értelemben vett tudatosságot jelöl. Nem feltétlenül a gazdagságot jelenti, hanem azt, hogy az egyén képes a saját élete mesterévé válnia, képes az életében rejlő lehetőségek maximális kiaknázására. Életművésznek lenni annyi, mint alkotásként tekinteni a saját napjainkra. Nem csak elszenvedői vagyunk az eseményeknek, hanem mi magunk vagyunk a festők, a szobrászok, akik a színeket, a formákat, az élményeket megválasztják és alakítják.
A köznyelvben két típusa honosodott meg:
1.) A könnyelmű életművész, aki kerüli a munkát, a felelősséget, és csak a mának él. Ez a negatívabb árnyalata a szónak.
2.) A bölcs életművész, aki felelősséget vállal magáért, de nem hagyja, hogy a gondok megfosszák őt az élet szeretetétől és a méltóságtól.
Valójában az az ember számít életművésznek, aki a legkevesebb erőforrásból is képes a legtöbb harmóniát és elégedettséget előállítani.
November 12-én a csütörtöki PárBeszédben minderről szó lesz este tíztől éjfélig. Gyéresi Júlia meghívottja Pădureţ Mónika keramikusművész, festőművész. Tartsatok velük!