Olyan buta ember nincs, akitől tanulni ne lehetne
Jánossy Alízt kollégaként ismerem lassan harminc éve. Érdekes visszatekinteni és megkeresni a lelkesedéssel teli kilencvenes években magunkat. Ahogy egy kisvárosban próbáljuk a forradalom utáni években kialakítani, kikönyökölni és megértetni az újságírás és az újságíró szerepét, helyét.
Abban a kisvárosban, Gyergyószentmiklóson, ahol két helyi újság és két helyi televízió működött éveken keresztül. Az emberek legtöbbször mindkettőt olvasták, mindkettőt nézték. Volt abban az időszakban valami gyermekien tiszta, eredeti. Aztán később egy főzőműsor kapcsán kerültünk ismét kapcsolatba. Ebből a műsorból nagyon sok apró kis konyhai titkot tanultam meg. Alízka, ahogy mi hívtuk nagyon gyorsan és egyszerűen tudott elmagyarázni olyan bonyolult ételeket is, melyekhez egy kezdő háziasszony magától hozzá sem látna.
Most következő beszélgetésünkből kiderül, hogy mesevilágba is képes elvinni magával, de azt is megismerjük, hogy miként készül egy receptes könyv. Ami viszont nem derül ki: mai napig felhívom, ha például a cseresznye-salsa, vagy a diófagyi receptjét szeretném elkérni. Mert Alízka kacag egy nagyot, hogy „de Orsi, már ötször elküldtem” és hatodjára is diktálja. Hallgassátok szeretettel a Jánossy Alízzal készült beszélgetést.
