Elhunyt Gálfalvi Zsolt közíró, kritikus, aktív közéleti szerepet vállaló értelmiségi, egykori színházigazgató, a romániai magyar PEN-klub elnöke, televíziós munkatárs és intézményvezető. A románai közélet és kulturális színtér kiváló ismerője. Gálfalvi Zsolt 1933-ban született Marosvásárhelyen, és szülővárosában hunyt el 2021 július 22-én. Nyugodjon békében.

Az alábbi hangfelvételen Jászberényi Emese beszélgetett Gálfalvi Zsolttal.

GÁLFALVI ZSOLT HALÁLÁRA

Fájdalommal értesültünk, hogy életének 88. évében, július 22-én elhunyt Gálfalvi Zsolt írókollégánk és barátunk.

Marosvásárhelyen született 1933. november 30-án, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon végzett 1955-ben, 1951-től kezdve az Utunk szerkesztőségében is dolgozott, majd 1956-tól az Igaz Szó belső munkatársa , 1962-től főszerkesztő-helyettese. Egyidejűleg 1967 és 1969 között a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója. 1969-től az Előre, 1970–71-ben A Hét főszerkesztő-helyettese; 1971 és 1975 között a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács nemzetiségi igazgatóságának vezetője, 1975-től A Hét főmunkatársa. 1977-től tagja az Írószövetség Vezető Tanácsának. 1989 után A Hét főszerkesztője, a Románia Magyar Írók PEN Clubjának alapítója és elnöke.

Gálfalvi Zsolt Prospero szigetén című könyvének bevezető esszéjében mondja: “A bölcs, a tapasztalt, a minden emberit megértő Prospero többre, másra képes: érzékenységével, tudásával, gondolatainak és érzelmeinek erejével, a kimondással, a formába öntésseé feloldani segít a lélek csomóit, humanizálja a létet.” Mintha saját ars poeticája lenne ez a jellemzés, maga Gálfalvi Zsolt is képes volt arra, hogy bármilyen feladatott vállalt, a “formába öntéssel”, vagyis fegyelmezett pontosságával és empátiájával mindig megtalálja a megoldást. Rendkívül felkészült irodalomkritikusként és esszéíróként magasra emelte a mércét, és valamiféle arbiter elegantiae volt a romániai magyar irodalmi életben. De akárcsak más jelentős erdélyi közéleti személyiségek esetében, nála sem lehet szétválasztani az életet és a művet, a kettő egyetlen egész, és közéleti szerepvállalása éppen olyan fontos volt, mint irodalomkritikusi és esszéírói munkássága. Ahhoz az értelmiségi nemzedékhez tartozott, amely Kós Károlyék transzilván elkötelezettségét követve, felelősséget érzett a magyar intézmények működéséért. Íróként, szerkesztőként vagy színházigazgatóként ez a felelősség vezérelte. Amikor létrejött a Romániai Magyar Írók PEN Clubja, szívósan és következetesen megküzdött azért, hogy elismertesse Romániában és a Nemzetközi PEN Clubban is az új intézményt. Később a Román Televízió Igazgató Tanácsának korelnökeként egy ideig el kellett látnia a tényleges elnöki teendőket, és hamar bebizonyította, hogy mindenki megelégedésére, talán elődeinél is jobban irányítja a közszolgálati televíziót. Azt sem felejthetjük, hogy televíziós elnökként is intézményalapító tudott lenni, hiszen neki is köszönhető, hogy létrejött a Román Televízió Marosvásárhelyi Területi Stúdiója, magyar és román szerkesztőséggel.

Aggódó figyelme, megbízható értékítélete, közösségi elkötelezettsége, intézményeink sorsáról, jövőjéről való folyamatos töprengése hiányozni fog nekünk. Nyugodjék békében!

A Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókja