Látó! ,,Oh, mennyi hattyú alá tó…’’
Te jó ég, 30 évesek lettünk! – csapott be villámként az idő múlása a marosvásárhelyi Látó szerkesztőségébe még tavaly nyáron. Jubileumi Látó-lapszámmá rázta a szépirodalmi folyóiratot és egy ünnepi közönségtalálkozóra, amelyet a magyar kultúra napjára élesítettek a Bernády Házba. A megrendelt szellemi portéka javarészt megérkezett, így egy rendkívül színes, sokhangú, széleskorú- és körű Látóvá méltósult bele.
’89-ben a diktátor-házaspár még jóformán ki sem hűlt, és már létjogosultságot kért a Látó.
Az ősLátó Gálfalvi György Látó-fogantatás előtti szekuritátés történetein át -de bájosak, 30 év szabadságból nézve-, a meg- és átélt elmúlás ,,terhemre vagyok magamnak,, érzésének gyönyörűen mély megvallásán át, a filozofikus, identitás- és hazakereső replikákon keresztül, a fricskázóan játékos, nyelvzsonglőrködő, elbeszélő, lírai, szócikkes megírásokig telestele lett az ünnepi Látó-kamra.
A jubileumi közönségtalálkozón kóstolót kínált belőle Gálfalvi György (kinek bajsza belelógott most is az emlékek borába), Vida Gábor főszerkesztő (igaz, hogy az édes nénjének küldte a tudósítást), Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Demény Péter és Szabó Róbert Csaba.
Akik múltbélien fújtak, és jövőbenien fognak hamarosan tovább zenélni azok a Trio Olamar: Gondolatok a Bartók zeneházban albumrészletével.
3 részes Látó-ebédünk első fogása érkezik Parti Nagy Lajos aperitifjével:
„…a Látó
oh, mennyi hattyú alá tó…”
Szerkesztette: Kiss Dénes
