Meggyalázott magyar nemesi kripták és sírok
Be kell lássuk azt, hogy napjainkban a nemesi temetkezésű helyek a legmostohább sorsúak. A többség és „egyéb etnikumok” bosszúja, és kincskeresésének célpontja. Épp elég, ha a kifosztott kriptáinkra, kirabolt sírokra, vagy a szétvert márványkövekre gondunk. Ami a szórvány temetőket illeti, van ahol már nincs gyülekezet, de még megvan a magyar temető. Sajnos, ezeket a többség rongálja, széthordja, és zavarja. Ellopják a köveket; ezeket lecsiszolják, és újra faragják. Arra is van példa, hogy helyenként behantolják a kripta bejáratot, és csak az új nemesi temetéskor nyitják meg. Nem nehéz kitalálni, hogy miért. Szomorú megoldás!
Meghívott: Vetési László református szórványlelkész, a romániai református egyház szórványügyi előadója, akivel a Kőbe Zárt Múltunk szerkesztője, Nagy-Bodó Tibor beszélgetett.
