A zaklatás téma kapcsán az addiktológust is megkérdeztük, abból a meggondolásból, hogy sokszor fennáll az a veszély, hogy az áldozat, a zaklatott személy, nem tud menekülni, nem tud kitörni ebből a helyzetből, túlságosan is függ a zaklatójától. Dégi Csaba addiktológust, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatóját kérdezte Bódizs Edit.

„Ennek kapcsán fontos tisztázni két szempontot: az egyik az, hogy valóban nekünk, segítő szakembereknek, területtől függetlenül, fontos felismerni az erőszaknak a ciklusát, ez az erőszakciklus a zaklatások, bántalmazások logikájában szinte egy ördögi körként jelenik meg és működik. És itt az erőszakciklus alatt legalább azt a négy momentumot, lépést értjük, amikor a személyközi, a társkapcsolati feszültség felhalmozódik, kezelhetetlenné válik, majd ezt követi az erőszak, a támadás, és utána a bűnbánat, bűntudat, és ezt követően ez a szinte nászút jellegű szerető gesztusoknak a hiánypótló, a bántalmazást elsimító próbálkozása, gesztusa következik. Szóval ez az erőszak ciklusa ez olyan jelenség, amely nagyon sokszor megfigyelhető, és amit a segítő szakembereknek, területtől függetlenül, fontos felismerniük és odafigyelniük erre, és nemcsak szakembereknek, hanem a rádióhallgatóknak is. Mert ez nem olyan, hogy ránézek valakire, vagy valakikre, és kívülről látom, hanem ez egy viselkedésbeli mintázat, és viszonylag közel kell lennem, és egy bizonyos időn belül kell a jelenséget látnom, ahhoz hogy felismerhessem. Ez az egyik része, a másik, amire ön is utalt, és amivel valóban találkozunk az addiktológiai munkában, az, ami már ennek a patológiával kapcsolatos része, amit mi úgy nevezünk, hogy dependens személyiségzavar vagy függő személyiségzavar. Ha úgy tetszik, akkor itt egy betegségről van szó, ennek minősíti a szakma, és a legújabb rendszertani kötet szerint, ez a fajta társfüggő személyiségzavar inkább nőkre, mint férfiakra jellemző, a 2013-as adatok szerint, és nemtől függetlenül nagyjából 0,5 tized százalékát érinti a lakosságnak. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ez a fajta személyiségzavar alapvetően az alkoholfogyasztással, a drogfogyasztással, a dohányzással, illetve bizonyos stressztűrő képességgel, beleértve a suicid veszélyt is, elég gyakran párosban velük együtt jelentkezik, viszont kevésbé jellemző ennek a dependens személyiségzavarnak a megjelenése például különböző zaklatások esetében. Egy eléggé friss, egy 2016-os tanulmány szerint, amely Brüxelles-ben, az Orvosi Szemlében jelent meg, azt írják, hogy tulajdonképpen ez a dependens személyiségzavar (DPD) nagyon furcsán működik, ugyanis egyszerre megnöveli a kockázatát annak, hogy valakiből a bántalmazás áldozata legyen, és egyszerre megnöveli az esélyét annak is, hogy ő maga legyen a bántalmazó. Szóval itt azt mondani, hogy a bántalmazás, a zaklatás, és a dependens személyiségzavar között van valami együtt járás, ezt igazából nagyon veszélyes lenne szakmailag állítani, ugyanis ez a fajta kapcsolat kétirányú. Mi az addiktológiai konzulensi munkánkban főképpen, ahogy már korábban említettem, az alkohol és a drogfogyasztás kapcsán találkozunk ezzel a bizonyos dependens személyiségzavarral, mint társjelenséggel”.

Felmerül a kérdés, hogy a családon belüli erőszak esetében is fennáll egy ilyen társfüggőség, főleg azoknak a nőknek az esetében, akik nem tudnak egy ilyen számukra már-már életveszélyes házasságból vagy társkapcsolatból kilépni? A teljes beszélgetést Dégi Csaba addiktológussal itt hallgathatják meg.