Becsky Borbála: Nem tartom egészségesnek, hogy a médiában vagy a nyílt utcán tegyünk vallomást!

A zaklatás botrány lassan másfél hónapja folyik (október 5.-én robbant ki az amerikai filmvilágban). Azóta egyre többen csatlakoztak a világ minden részén a #Metoo kampányhoz, nők és férfiak, akik arról vallottak, hogy ki, mikor és hogyan zaklatta őket. Becsky Borbála pszichológus felhívja a figyelmet, hogy veszélyes dolog így a nyilvánosság előtt vallani, ennek nagy ára lehet, mert az áldozatokat további verbális támadások érhetik, ami újabb traumákat okozhatnak.

„A zaklatás témája még erőteljesebben fontossá vált, pont ezáltal a jelenség által is, a terápiás munkánkban régóta találkozunk ezzel. A Metoo történet elején el is indult egy kampány a családon belüli erőszak témában (egy törvénytervezetről van szó, amelyet az RMDSZ kezdeményezett – szerk. megjegyz.), amely a tinik körében egy tájékoztató program. Ezt azért említem, mert nagyon sokan nem tudják, hogy hogyan álljanak hozzá, és én ezzel magyarázom személyesen, szubjektíven ezt a kettészakadt két tábort, hogy van aki támogatja, és van aki hibáztatja az áldozatokat.”

Becsky Borbálától azt is megkérdeztük, hogy mit kell tudnunk a zaklatott személy pszichológiájáról, mert sokan ettől teszik függővé, hogy az illető személy mennyire engedi magát úgymond abúzálni. Igaz-e az, hogy aki erős egyéniséggel rendelkezik, van önbizalma, erős az önbecsülése, azt nem lehet zaklatni? Az egyén egyéniségétől függ az is, hogy egy zaklatást ki hogyan él meg, vagy mennyi időbe telik, amíg sikerül egy ilyen traumát feldolgoznia. Van aki eddig nem is tudott erről beszélni, vagy azért nem beszélt, hogy ne tépje fel a régi sebeket.

Becsky Borbála: „A médiában vagy a nyílt utcán vagy bárhol én nem tartom egészségesnek, hogy csak úgy megjelennek nyilatkozatok, hogy velem is, velem is megtörtént! Mert ez az a terület, ahol az egyén nagyon kiszolgáltatott, nincs védőháló, így az áldozat teljesen magára marad, és teljesen beleroskadhat egy olyan bizonytalan állapotba, ami megbetegítheti. Hogy ki és hogyan vállalja be, az különböző. Szakmabeliként azt javasolom, hogy mindenképpen egy védett környezetben érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, fokozatos lépésekben történjen. Folyamatos gyógyulásra lehet számítani. Mindig van gyógyulás, ebben lehet reménykedni, van aki egy évig dolgozik egy ilyen történettel, van aki két évig, de semmiképpen nem rövid lefutású a gyógyulás.” Becsky Borbálának voltak ilyen esetei, ezeket pszichoterápiával kezelték.

A zaklató személy is rászorulna a pszichoterápiás kezelésre, azonban ezek közül a személyek közül csak kevesen keresik meg a szakembert. „Van egy embertípus, akinek rendkívül fontos, hogy felnézzenek rá, ugyanakkor kimondhatom, hogy nárcisztikus emberekről van szó, akik nagyon-nagyon fontosnak találják a hatalmat, azt hogy az uralmuk alatt legyenek a dolgok. Ez bizonyos pontig rendben van, de akkor, amikor a kontroll, a manipulálás, a birtoklás átlép egy egészséges határt, és a másik embernek az integritását veszélyezteti, akkor beszélünk erőszakról vagy bántalmazásról. Ez nagyon kicsin múlik, nagyon vékony ez a határ, és ezen a határon könnyen átléphet egy nárcisztikus ember, akinek akár státusa is van. Azért tudjuk, hogy nemcsak státussal rendelkező emberek lehetnek zaklatók. Mindenképpen egy olyan múltbeli történet van a hátuk mögött, amely erre képessé teszi őket.”

Becsky Borbála elmondta, hogy a tudományos kutatásokból az derül ki, hogy nagyon kevesen vannak azok az agresszorok, akik felismerik hibájukat, és elkezdenek ennek leküzdésén dolgozni. „Nagyobb része nem lát rá erre, valamilyen szempontból jogosultságot, valamilyen küldetést érez ebben, hogy ezt így művelje. Különböző dolgokkal magyarázzák meg maguknak, hogy miért működnek így. Mindenképpen úgy gondolom, hogy az áldozat is meg a zaklató is hasonló hátterű, mindkettőnek szüksége lenne segítségre”.

A teljes interjú itt hallgatható meg. Riporter Bódizs Edit.