1966 novemberében John Lennon ellátogatott a londoni Indica Galériába, ahol Yoko Ono avantgárd művészeti kiállítása volt látható. A találkozás pontos dátuma vitatott, Lennon november 9-ét emlegette, de egyes kutatók november 7-ére teszik az eseményt.

Yoko akkor már ismert képzőművész volt, Lennon pedig azonnal felfigyelt különös alkotásaira. Beszélgetni kezdtek, megértették egymás humorát, majd levelezés és telefonbeszélgetések következtek. John Lennon és Yoko Ono találkozása nem egy hagyományos romantikus történet volt, hanem két öntörvényű, különös, a világot a maga módján látó művész egymásra találása, amelyből szerelem, botrány, békeharc és végül egy rettenetes tragédia született.

A Beatles ekkor már komoly válságban volt, a tagok egyre inkább külön utakon gondolkodtak, a közös munka pedig mind nehezebbé vált. Yoko megjelenése a stúdióban tovább növelte a feszültséget, hiszen John ragaszkodott hozzá, hogy társa mellette legyen a felvételeken is, ami a többieket kifejezetten zavarta. Könnyű tehát Yokóra fogni a Beatles felbomlását, ahogyan azt a rajongók évtizedeken át tették, de ez igazságtalan leegyszerűsítés lenne, mert a zenekar már korábban is tele volt személyes, zenei és üzleti konfliktusokkal. Yoko inkább katalizátor volt, aki mellett Lennon egyre határozottabban vállalta fel, hogy másfajta életet és művészi szabadságot akar.

1969 márciusában Gibraltáron összeházasodtak, nászútjukat pedig egy meglehetősen szokatlan akcióval ünnepelték: egy amszterdami szállodai szobában, ágyban fekve fogadták az újságírókat, és a vietnámi háború ellen tiltakoztak. Ezt nevezték Bed-Innek, vagyis ágyban rendezett béketüntetésnek, amelynek során a világsajtó figyelmét a háborúellenes üzenetükre próbálták irányítani. A kanadai Montrealban megismételték az akciót, és ott született meg a Give Peace a Chance című dal is, amelyből hamarosan a békemozgalmak egyik himnusza lett.

A Plastic Ono Band 1969-ben alakult meg, és John Lennon egyre inkább saját személyes történeteit, félelmeit és traumáit dolgozta fel a zenében. Az 1970-ben megjelent John Lennon/Plastic Ono Band című lemez nyers, őszinte és sokszor fájdalmas vallomás volt, amelyen már egy felnőtt férfi belső vívódásai szólaltak meg. A pár kapcsolata azonban korántsem volt mindig felhőtlen, a hetvenes évek elején külön is váltak, John egy ideig Los Angelesben élt asszisztensével, May Panggel, de 1975-ben ismét egymásra találtak Yokóval.

1975. október 9-én megszületett fiuk, Sean, és John Lennon úgy döntött, hogy egy időre visszavonul a zenéléstől, hogy minden figyelmét a gyereknevelésnek szentelhesse. Öt évig nem adott ki új lemezt, helyette reggelit készített, sétált a kisfiával, és igyekezett olyan apa lenni, amilyen neki saját gyerekkorában nem adatott meg. 1980-ban aztán visszatért a Double Fantasy című albummal, amelyen a Woman című dalt Yokónak, a Beautiful Boy-t pedig Seannak írta, és amelyből egy érett, boldogabbnak tűnő John Lennon képe rajzolódott ki.

A visszatérés azonban tragikusan rövidre sikerült: 1980. december 8-án, New Yorkban, a Dakota ház előtt Mark David Chapman négy lövéssel meggyilkolta a negyvenéves John Lennont, miközben Yoko a közelében tartózkodott. Chapman néhány órával korábban még autogramot kért a zenésztől a Double Fantasy lemezére, amelyet Lennon készségesen aláírt neki. A gyilkost azóta is börtönben tartják, feltételes szabadlábra helyezési kérelmét újra és újra elutasították. Yoko pedig elveszítette azt az embert, akivel közös életük második felét tervezte.

John halála után Yoko Ono tovább dolgozott a közös művészeti örökségük megőrzésén, támogatta a békemozgalmakat, kiállításokat szervezett, és létrehozta a New York-i Central Parkban a Strawberry Fields emlékhelyet. Ma már kilencvenhárom éves, visszavonultan él, ritkán jelenik meg nyilvánosan, a családi és művészeti örökség gondozásában pedig egyre nagyobb szerepet vállal fia, Sean.

Hatvan évvel azután, hogy John Lennon és Yoko megismerkedtek, lehet vitatkozni azon, hogy Yoko mennyire változtatta meg Johnt, lehet vitatkozni azon is, hogy nélküle meddig maradt volna együtt a Beatles, de azt aligha lehet elvitatni, hogy Lennon életének utolsó tizenkét évében ő volt a legfontosabb társa. Nevettek, szerettek, veszekedtek, gyereket neveltek, és megpróbálták jobbá tenni a világot. John már negyvenhat éve nincs velünk, Yoko pedig egyre távolabb a nyilvánosságtól őrzi az emlékét. A szerelem néha olyan nyomot hagy maga után, amelyet még a halál sem képes eltüntetni.

Marosvásárhelyi Rádió/Katona Zoltán