Kormányalakítás a politikai patthelyzet árnyékában
Tegnap egyeztetett Luca Niculescu kijelölt miniszterelnök a Nemzeti Liberális Párt, a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ képviselőivel. A tárgyalások elmondása szerint valamelyest közelebb hozták közelebb a politikai válság megoldását, de még messze a vége. A szociáldemokraták a Bolojan-féle intézkedések felülvizsgálatát és egy biztos parlamenti többség kialakítását sürgetik, miközben a liberálisok továbbra is elutasítják a közös kormányzást a PSD-vel.
Az RMDSZ kivár, de van egy világos vörös vonala: nem támogat olyan kormányt, amelynek beiktatásához a magyar közösséggel szemben ellenséges szélsőségesek előzetes támogatására van szükség.
Ez különösen fontos kérdés most, amikor az AUR egyre meghatározóbb szereplője a román politikának, és a hagyományos pártok egyes köreiben már a vele való együttműködés lehetősége is felmerül. Miközben a centrista pártok hónapok óta képtelenek megegyezni a kormányzás feltételeiről, a politikai patthelyzet az AUR-nak is kedvezhet. De hol húzódik ma a határ a politikai taktika és az elvi kompromisszum között? És meddig tartható fenn az a politikai karantén, amelynek éppen az lenne a célja, hogy távol tartsa a szélsőségeseket a hatalomtól?
A politikai szereplők előtt mindeközben egyre sürgetőbb gazdasági feladatok is állnak: költségvetési kiigazításra, a jövő évi büdzsé előkészítésére és a finanszírozási problémák rendezésére is szükség van.
A mai Naprakészben azt járjuk körül, hogy ebben a helyzetben mekkora mozgástere van az RMDSZ-nek. Milyen feltételekhez köti a szövetség az új kormány beiktatásának támogatását? Mit érhetnek a magyar közösség számára fontos kisebbségi és oktatási vállalások, ha az RMDSZ nem kap helyet a kabinetben? És mit tehet a szövetség akkor, ha a kormányalakítási tárgyalások során a magyar közösség jogai és érdekei ismét politikai alkuk tárgyává válnak?
Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a vendégünk.
