Új időszámítás lesz a NATO-ban az ankarai doktrína? Gyarmati István elemez
Bár az ankarai NATO-csúcstalálkozónak a katonai szövetség megkérdőjelezhetetlen egységét kellett volna demonstrálnia egy egyre veszélyesebb világban, a színfalak mögött feszült helyzet alakult ki. Miközben a tagállamok megállapodtak az Ukrajnának szánt, történelmi jelentőségű védelmi csomagokról és a katonai kiadások radikális növeléséről, a diskurzust ismét Donald Trump kiszámíthatatlan kijelentései és az amerikai belpolitika árnyéka határozta meg. Ugyanakkor katonai elemzők arra figyelmeztetnek: ideje leszámolnunk azzal a mítosszal, hogy Európa védtelen lenne Amerika nélkül. Az európai szövetségesek hadereje papíron erősebb, mint gondolnánk – a kérdés csupán az, hogy megvan-e a politikai egység ennek érvényesítésére.
A találkozó zárónyilatkozata olyan elvárásokat rögzített, amelyek alapjaiban rajzolják újra kontinensünk biztonsági és gazdasági térképét. A szövetség – lényegében amerikai hozzájárulás nélkül – egy gigantikus, 70 milliárd eurós katonai segélycsomagot hagyott jóvá Ukrajnának, a tagállamok számára pedig egy eddig példátlan, 2035-ig elérendő 5%-os GDP-arányos védelmi kiadási célt jelölt meg.
Mindez nemcsak elvi állásfoglalás, hanem kőkemény anyagi realitás: a keleti szárny, benne Románia számára a tét immár nemcsak a határvédelem, hanem a teljes logisztikai és hadiipari átállás – a Fekete-tengeren kiépítendő új üzemanyag-vezetékektől kezdve a sürgető légvédelmi fejlesztésekig.
Vendégünk Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő, a Magyar Atlanti Tanács főtitkára, aki a NATO-csúcs helyszínén, Ankarában követte az eseményeket.
