A V4 jövője az új európai erőtérben
1991-ben, a vasfüggöny leomlása után egy asztalhoz ült Budapest, Prága, Varsó és Pozsony, hogy közösen vágjanak neki az európai integrációnak. A cél 2004-ben teljesült, a Visegrádi Négyek szövetsége pedig azóta megélt mindent: volt pragmatikus érdekérvényesítő blokk, és volt mély, megbénító geopolitikai válságban lévő formáció is, különösen az orosz-ukrán háború kitörése utáni években.
2026 nyarán azonban mintha új időszámítás kezdődne. A budapesti kormányváltás és az új Tisza-kormány megalakulása után a partnerek a bizalom újjáépüléséről beszélnek, sőt, olyan ambiciózus tervek is asztalra kerültek, amelyek alapjaiban rajzolhatják újra a térség térképét. Ami számunkra különösen izgalmas kérdés: reális-e Magyar Péter felvetése Románia integrálásáról egy ilyen közép-európai platformba? Miért érné meg Bukarestnek – amely a 90-es évek marosvásárhelyi etnikai konfliktusai miatt maradt ki a formációból, és eddig inkább Brüsszelhez vagy Washingtonhoz igazodott –, hogy most komolyabban vegye a visegrádi közeledést? Valóban eljöhet az az idő, amikor – Donald Tusk szavaival élve – Kelet-Közép-Európában alakul az egész kontinens sorsa? Új utak, régi viták és Közép-Európa jövője. Mai interjúalanyom segítségével ezekre a kérdésekre keressük a választ. Nyilas Laura, az NKE Európa Stratégia kutatóintézetének a kutatója a vendégem.
