Tavaly májusban a lezúduló heves esőzések miatt a Korond-patak medre megsérült, a víz pedig beömlött a sóbánya tárnáiba. A védekezési kísérletek kudarcot vallottak, a mélyben levő sókészletek és a turisztikai zóna is teljesen víz alá kerültek. A térség pedig azóta sem került ki a sokkhatás alól.

A tragédia egy éves évfordulójához közeledve a Marosvásárhelyi Rádió a helyszínről, a parajdi bánya bejárata elől sugárzott. Sármási-Bocskai János és Farkas István vendégeikkel a közösség jelenéről és jövőjéről beszélgettek, a bányavállalat vezetői azonban nem vállalták a nyilvánosságot.

Képet kapnak arról, hogy miként próbál talpra állni egy közösség, amelynek életét hosszú évtizedeken át a sóbánya határozta meg. Arról is beszélünk, mit jelentett Parajd számára a bánya elvesztése: nemcsak munkahelyeket és turisták ezreit, hanem egy darab identitást is magával sodort a víz. A mélybe.

A bánya bejáratánál még mindig ott van a csend, amelyet sokan nehezen tudnak megszokni. A csend, ahol korábban turistacsoportok zaja, gyermekek nevetése és a mindennapi munka hangjai hallatszottak. De a történet nem csak a veszteségről szól. Hanem azokról az emberekről is, akik nem adták fel, akik újrakezdésben gondolkodnak, és akik hisznek abban, hogy Parajdnak van jövője.

Személyes történeteket, sorsokat, kérdéseket és reményeket hallhatnak. Szó lesz felelősségről, összefogásról, a turizmus esélyeiről és arról is, milyen támogatásra van szüksége a térségnek ahhoz, hogy újra élet költözzön ide.

A tragédiát követő napokban politikusok, szakértők és ígéretek sora érkezett Parajdra, de mára sok helybéli szerint több a nyitott kérdés, mint a valódi válasz.

Nyágrus Lászlót, Parajd polgármesterét arról kérdeztük, mi változott az elmúlt egy évben, ki vállalta a felelősséget, és mennyire sikerült valóban talpra állítani a Sóvidéket – nemcsak gazdaságilag, hanem emberileg is.

Egy évvel a parajdi katasztrófa után a Sóvidék turizmusa még mindig nem talált vissza a régi kerékvágásba. A látogatók eltűnése nemcsak számokban mérhető veszteséget jelentett, hanem családok, vállalkozások és egy egész közösség mindennapjait írta át. Miközben sokan továbbra is a sóbánya sorsára figyelnek, egyre sürgetőbb kérdés, hogy lehet-e új jövőt építeni Parajd számára.

Erről beszélgettünk Moldován Lászlóval, a Sóvidék–Hegyalja Turisztikai Egyesület elnökével, aki vállalkozóként és helyiként is testközelből éli meg a válság következményeit.

 

A parajdi katasztrófa gazdasági következményeit talán senki sem érezte olyan közvetlenül, mint a helyi vállalkozók. Panziók, éttermek, kézműves műhelyek és turisztikai szolgáltatók egyik napról a másikra maradtak vendégek nélkül, miközben a bizonytalanság hónapokon át meghatározta a mindennapjaikat. A túlélés sokak számára nem üzleti stratégia, hanem személyes küzdelem lett.

Kuron Tamással, a Parajdi Vállalkozói Szövetség elnökével arról beszélgettünk, hogyan élte meg a helyi üzleti közösség az elmúlt egy évet, mennyi segítséget kaptak valójában, és van-e még hit abban, hogy Sóvidék gazdasága újra talpra állhat.

 

A Hargita Megyei Tanács elnöke, Bíró Barna Botond a parajdi sóbánya elárasztásának egyéves évfordulója kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a térség lakói a remény és a bizonytalanság között élnek, és konkrét megoldásokra van szükségük, nem csupán ígéretekre. Úgy fogalmaz, a parajdi probléma nem kezelhető csupán technikai kérdésként, emberi sorsokról, egy teljes közösségről és az állam felelősségéről van szó azok iránt, akik itt élnek.

 

Iszlai Béla parajdi református lelkésszel arról beszélgettünk mennyire viselte meg lelkileg a közösséget a tavalyi bányakatasztrófa. A titkolózás, a ki nem mondott igazság miképpen hat a mindennapokban? Ilyen helyzetben a hit mennyire segít a továbblépésben? – többek között ezekre a kérdésekre is kerestük a választ.

 

Kelemen Magdolna nyugalmazott óvónő, a néprajzi gyűjtemény megálmodója, Vákár Judit az Áprily Lajos Közművelődési Egyesület elnöke és Kilyén Barna a Trópusi Lepkeház tulajdonosa, üzemeltetője a túlélésről, a turisták visszacsalógatásáról beszélt. A kialakult helyzet ellenére elérhető áron kínálják szolgáltatásaikat és változatos programokat kínálnak az érdeklődőknek. Bár tudják csak magukra számíthatnak, reménykednek abban, hogy segítség érkezik munkájuk hosszú távú végzéséhez.

 

Bíró Albin mint vállalkozó, a készülő sóház nyújtotta lehetőségeket vázolta. Ha már nincs lehetőség a mélyben kezeltetni magunkat, áthídaló megoldásként egy felszíni sóház próbálja pótolni a hiányzó szolgáltatást. De amint lenni szokott a tervezetnél később sikerül megnyitni a nagyközönség előtt a bürokrácia miatt.

 

Muntyán Albert vállalkozó, a MAERN Egyesület elnöke és Irimia Gerzson vállalkozó, a Sótörő Egyesület elnöke a veszteségekről, az elmúlt egy év nehézségeiről adott ízelítőt. Bár kilátástalannak látják vállalkozásuk jövőjét próbálnak mindent megtenni a fennmaradás és itthonmaradás érdekében. Az egyesületek is ezt a célt szolgálnák.

 

Összeállította: Farkas István és Sármási-Bocskai János