Beszélgetés László Lóránttal, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztőjével-műsorvezetőjével

Mikor és hogyan vezetett az utad a Marosvásárhelyi Rádióhoz?

Sosem vágytam arra, hogy a médiában ügyködők sorait gyarapítsam – pontosabban eszembe se jutott az, hogy rádióműsor szerkesztéssel is foglalkozhatnék. 2016-ban azonban, míg a barátnőm épp abbahagyta a rádiózást, én – mint új terepet -próbálhattam ki.

Novák Csaba Zoltán barátom keltette életre a Múltkereső nevű történelmi műsort 2015-ben, ahova kutató történészeket hívott meg, rövid történelemnépszerűsítő beszélgetésekre: két alkalommal én is a vendége voltam. Egy esztendő után ő politikai pályafutásba kezdett, így ezelőtt, hogy ne alakuljon ki összeférhetetlenség, lemondott a rádiós munkáról és engem kért meg, hogy vegyem át a műsor szerkesztését. Korábban évekig a marosvásárhelyi történészek Borsos Tamás Egyesületének az elnöke voltam, és mint ilyen, havonta egy-két előadást vagy könyvbemutatót szerveztem a szakmai- és nagyközönségnek, ahova erdélyi és magyarországi történészeket és politológusokat hívtam meg. Azt gondolom, hogy innen egyenes út vezetett a rádiózáshoz. Lelkesültségről nem beszélhetek, hanem értékesnek találtam a kezdeményezést és úgy gondoltam, hogy ezt életben kell tartani. Egyre több a sarlatán a történészi szakmában, ezért az a véleményem, hogy terepet kell biztosítani az igazi feltáró munkát végző kutatóknak is. Kihívás hétről-hétre új előadókat szerezni és öröm egy-egy meghívott sziporkázó előadását hallgatni. Nagy segítségemre volt a kezdeteknél Csepán Ida Júlia, aki lépésről lépésre bevezetett a rádiózás rejtelmeibe, ezért hálás vagyok neki.

Jelenleg a Múltkereső című műsort szerkeszted és vezeted. Mi jellemző erre a műsorra? Mesélj bővebben sajátos tartalmáról!

Archeogenetikától, magyar társadalom- és gazdaságtörténetig, székelyföldi helytörténetig, politikatudományig, erdélyi régészeti és művészettörténeti kérdésekig, 16-18. századi egyháztörténetig és oktatástörténetig minden témában próbálok kutatókat megszólaltatni.

Természetesen, mindig Erdély és ezen belül Székelyföld és Szászföld történetét próbálom hangsúlyosabban ismertetni. Nem egy lineáris vonalat követnek ezek a történetek, hanem inkább mélyfuratok, azoknak szólnak, akiknek már van egy történelmi alapismeretük. Általában nem tervezek hosszú távon, bár most van két sorozat a Múltkeresőn belül, egyrészt a Mohács kori Magyarországról, illtetve a Reformkorról. Nyilván a munkahelyemen, a Teleki-Bolyai Könyvtárban zajló kutatások bemutatásának is nagyobb teret biztosítok.
Korábban a Múltkereső egy laza 15 perces műsor volt. Ez időközben megváltozott, próbálom a 30 perces időkeretet megtölteni tartalommal. Ebben játék is szerepel, minden műsorban van nyeremény, ehhez a kolozsvári Kriterion Kiadó és alkalmanként a Teleki Téka Alapítvány biztosít könyveket.

Véleményed szerint milyen tulajdonságok és képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből egy rátermett szerkesztő, műsorvezető legyen?

Nem tudom a pontos választ, magam sem vagyok született rádiós. Ha esténként fáradtan veszem fel a műsort, nagyon sokat kínlódok a kiejtéssel, nyelvhelyességgel. Úgy gondolom, hogy egy közéleti rádió munkatársa mély és széles tudással kell rendelkezzen, nemcsak a napi aktualitásokról, vagy a saját érdeklődési köréről, hanem birtokolnia kell azokat az intellektuális képességeket és ismereteket, amivel megfelelő pillanatban, megfelelő kérdéseket tud feltenni; vezetni és terelni tudja egy-egy beszélgetés tartalmát. Emellett, legalább ennyire fontos, hogy hogyan ejti és beszéli a nyelvet, vagy a “rádiós nyelvet” és fontos adottság, hogy milyen a hangja. No, ennek a háromnak az egybeesése adja szerintem a jó szerkesztőt, műsorvezetőt. Lehetne ezt folytani, negyediknek ott lenne az alázat, ötödiknek a megfelelő anyagi díjazás, mint motiváló tényező stb.

Mit jelent számodra a rádiózás: munkát, hivatást, szenvedélyt, közösségszolgálatot?

Elsősorban az utolsót, a közösségszolgálatot. Félelemmel tölt el, hogy a kiváló szakembereket felvonultató magyar történészi közösség mellett, vagy azt megkerülve, ma is, vagy még most is, sokan aktuálpolitikai kérdések mentén magyarázzák a múltat, a politikai propaganda szolgálatába állítják a történelmet. A silány, felületes, valótlan, rövid és forrásmegjelölést nélkülöző történelmieskedő írások tömegével találkozhatunk a közösségi médiában és az írott sajtóban is. Hogy csak egyet mondjak ezek lehetséges hatásáról: hosszú távon hamis nemzeti identitást eredményeznek, áthelyezik a múltat a jelenbe és népek közötti versenynek tekintik azt. Ezen próbálok segíteni azzal, hogy csak hiteles szakembereket szólaltatok meg. Van is egy hálás törzsközönsége a Múltkeresőnek, akik a műsor után visszajeleznek, értékelik a műsorokat és továbbfonják a történetet azáltal, hogy utánaolvasnak egy-egy témának.

Mikor vagy elégedett? Mi jelent igazi élményt, elégtételt a munkádban?

Nyilván, ha jól sikerül egy-egy interjú, sziporkázó izgalmas válaszok érkeznek és hetekkel később folytatni lehet a beszélgetést. Ha a szakmától, tapasztaltabb rádiós kollégáktól és a hallgatóktól pozitív visszajelzést kapok. Ezek mind-mind jó dolgok.

Főállásban a Teleki Téka könyvtárosa, történésze vagy. Emellett gyakran ismeretterjesztő előadásokat is tartasz. Miben segíti ez a rádiós tevékenységedet?

Ez ad egy alaprutint, egy gyakorlottságot, amit jól tudok használni a téma kiválasztásánál, vagy a kérdések megfogalmazásánál. Másrészről azzal, hogy már korábban is előadásokat vagy konferenciákat szerveztem, könnyű elérni a célszemélyeket. Ha valamiben nem vagyok biztos, a Tékában csak hátra kell nyúljak és mindig van egy vagy több könyv, amiből készülni lehet.

Mit tanít számunkra a történelem, a múlt megismerése és megértése?

A történelem és az emberi múlt ismerete, arra kellene megtanítson, hogy elkerüljük a kis és nagy emberi botlásokat és katasztrófákat, hogy a történelem ne ismétlődjön, ne látványos felemelkedések és véres bukások kövessék egymást. A tolerancia, egymás tisztelete, a demokrácia, az emberi és közösségi jogok tisztelete mind- mind olyan értékek, amelyek segítenek elkerülni az előző mondatban megfogalmazottakat. Talán ez lenne a legfontosabb, de lássuk be, ez egy kisebbség érdeke, körülnézve a világban, vagy a szűkebb Pannon síkságon, már- már utópiának tűnik a normalitás. A múlt újra és újra az aktuálpolitika fegyverévé válik. De itt sorolhatnám az egyéni és közösségi nemzeti identitást, a nagy ősök és tettek tiszteletét – szóval a jól ismert mantrákat, amik persze igazak is. 1-8 osztályban történelem órán tényleg arról kell beszélni, hogy milyen nagy király volt mondjuk Mátyás, de 9-12.-ben azt is el kellene mondani, hogy valóban milyen ember volt ő, milyen hatalmi és pénzügyi, nemegyszer gyarló emberi érdekek mentén cselekedett ő is, vagy más történelemformáló személy.

Láttatni kellene az emberi, társadalmi és ok-okazati összefüggéseket, ki milyen megfontolásból tesz valamit. Kevesen vagyunk Batthyányiak (őt is a felesége biztatta), ehelyett mindenki a rövidtávú személyes érdekeit követi.

A rádiózáson kívül milyen más hobbid van, amivel szívesen foglalkozol szabadidődben?

Amióta népes a család, a szabadidőt szűken mérik nálunk. Szeretem a Tékát, az ott végzett munkát, szeretnék többet kutakodni, a családdal, a gyerekekkel sokat sízni és még többet mozogni a hegyekben. Nagyszerű dolog ez utóbbi, beszívni az őszi Kelemen-havasok erdeinek és legelőinek illatát, vagy a közelgő tavaszt szemlélni egy patakparton. Másrészt nagy üldögélő is vagyok, ugyanis ez a legjobb testhelyzet az olvasáshoz és jazzhallgatáshoz. Jó lenne Nyugat-Európában gyakrabban körülnézni, múzeumokat látogatni, zenei fesztiválokon tobzódni a szépben. Főzni sincs már annyi időm, mint régebben, meg sörözni se érek rá, de szerencsére ezt a kettőt- alkalmanként- lehet ötvözni és meg is teszem néha, úgy Bächer Ivánosan.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szakács Géza