Beszélgetés Benedek Huszár Botonddal, a Marosvásárhelyi Rádió hírszerkesztőjével – hírbemondójával

Mikor és hogyan vezetett az utad a Marosvásárhelyi Rádióhoz?

A színházi világ mellett új kihívásokra, energiákra volt szükségem. Ez a tanulási szándék és a kíváncsiság vezetett a Marosvásárhelyi Rádióhoz. Berekméri Katalin színművésznő barátom akkoriban a színház mellett a rádiónál is dolgozott, ő bátorított arra, hogy próbáljam ki magam ebben a szakmában is, így 2016 augusztusában gyakorolni, tanulni kezdtem a rádiónál. Az új környezetben egy nyitott, professzionális csapatban találtam magam, ahol mindenki igyekezett megosztani saját tapasztalatait, így nagyon hamar beilleszkedtem.

Kolozsváron végezted a Színművészeti Egyetemet, majd Marosvásárhelyen folytattad a mesterképzést. Többszörösen díjazott, elismert, kedvelt, népszerű, gyakran fellépő és sokféle szerepet alakító színművész vagy. Milyen indíttatásból határoztad el, hogy rádiós hírszerkesztő-hírbemondó leszel? Milyen meggondolás állt a döntés hátterében?

Mikor a rádiónál gyakorolni kezdtem, rájöttem, hogy számomra a hírosztály a legizgalmasabb hely, hiszen állandóan figyelned kell az eseményeket úgy helyi, mind országos, mind nemzetközi szinten. Mivel mindig is érdekelt mi zajlik körülöttem a nagyvilágban, nagyon hamar megkedveltem a rádiózásnak ezt a szeletét. Számomra a híradózás komoly szellemi kihívás, ami pontosságot, gyorsaságot és – mivel közszolgálati rádióról van szó – egyensúlyt igényel. A döntés, hogy hírszerkesztő-hírbemondó legyek, két dolognak köszönhető. Az egyik érv, ami mellette szólt, az az akkori remek hírszerkesztő-hírbemondó csapat, többek között Kulcsár Andrea, Szép Zoltán, Bartha Libeg Zsuzsa, Rákóczi Kinga, akik igyekeztek formálni engem. Itt kiemelném Antal Joós Erikának, az akkori híradós csapat vezetőjének szerepét is, aki hittel, szeretettel, odaadással, igényességgel, a szakma iránti alázattal igyekezett mindenre megtanítani, ami ehhez a hivatáshoz szükséges. A másik érv, ami mellette szólt, az az volt, hogy szükség volt rádiós hírszerkesztő-hírbemondóra. Ennek köszönhetően 2016 novemberében elkezdtem dolgozni ebben a munkakörben, majd később párhuzamosan elvégeztem a kommunikáció mesterképzést a további szakmai tudás elsajátítása érdekében.

Mi vonzott a Rádióhoz? Mit szeretsz leginkább ebben a hivatásban?

A rádiózás valamelyest emlékeztet a színházra, hiszen amikor a mikrofon mögött felgyúl a piros lámpa, akkor minden megszűnik körülöttem, csak én vagyok és a hallgatók. A különbség többek között az, hogy ebben az esetben hallanak, nem látnak az emberek, valamint az, hogy míg egy színházi előadással egyszerre pár száz embert lehet elérni, addig a rádiózás esetében több százezer ember hallgat egyszerre egész Székelyföldön és nemcsak, hiszen az online térben a világ számos pontjáról is hallgatják a Marosvásárhelyi Rádiót.

Mi jellemző az általad szerkesztett híradókra?

Mindig igyekszem kiegyensúlyozott lenni. Mivel közszolgálati rádióról van szó, nagyon odafigyelek arra, hogy a híradó, amit megszerkesztek, bemondok, tényszerű, torzításmentes legyen.

Milyen tulajdonságok és képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből egy rátermett hírszerkesztő-hírbemondó legyen?

Több dologra van szükség ahhoz, hogy valakiből idővel rátermett hírszerkesztő-hírbemondó legyen. Ahhoz, hogy jó híradós legyél, folyamatosan képezned kell magad szakmailag és szellemileg. A szakmai fejlődés része kell legyen a hírérzékenység, azaz a valóságközeliség, a fontos eseményekre való gyors és pontos reagálás képessége, amely a szakmai igényesség és objektivitás mutatója. Ez a készség a hírérték felismeréséről és ezen eseményekről való tájékoztatásról szól. Híradósként fontos a nyelvtudás (például a román, angol nyelv ismerete), hiszen nagyon sok esetben a regionális, országos és nemzetközi híreket le kell fordítani, meg kell tudni fogalmazni, szerkeszteni. Ehhez szükség van általános műveltségre és a magyar nyelv megfelelő ismeretére is. Egy híradósnak jó beszédtechnikával is rendelkeznie kell, hiszen a semleges hangnem, a szavak, mondatok helyes hangsúlyozása, értelmezése kulcsfontosságú az információátadásban; továbbá az olvasás sebessége, az első látásra olvasás képessége is nélkülözhetetlen.

Volt-e olyan  híradó, amikor azt érezted, hogy erős lélekjelenlét szükséges a beolvasáshoz és ha igen, mi volt az a megdöbbentő hír?

Erős lélekjelenlétre mindig szükség van, hiszen gyakran híradó közben is jöhetnek friss információk és ezeket kezelni tudni kell. A világjárvány idején volt olyan, hogy élőben kellett fordítani például a román elnök járvánnyal kapcsolatos bejelentését, majd ezt rögtön beolvasni. Ilyenkor nagyon vigyázni kell, mert a tévedés lehetősége fokozottabb, meg kell próbálni elkerülni azt, hogy később kijavításokra legyen szükség.

A híradozás mellett más műsorok készítésében is részt vettél/veszel?

Mivel lassan húsz éve színészként is tevékenykedem, mesék felmondásával is foglalkoztam/foglalkozom, amelyet Sármási-Bocskai János kollégám és Szekrényi Katalin kolléganőm használt fel műsoraiban; továbbá Tompa Enikő Litera-túra műsorában hangoskönyvek, irodalmi szövegek, rádiószínházi anyagok elkészítésében is részt vettem, és szeretnék ezentúl is részt venni. Mindkét tevékenység fontos volt, és lesz továbbra is számomra: egyrészt, mert a színészi munkámhoz tartozik, másrészt, mert a hangjátékok, rádiódrámák vagy irodalmi művek hangoskönyvszerű feldolgozása, bemutatása révén olyan kifejezetten drámai műfajban vehetek részt, amely a hallgató képzelőerejére összpontosít. Ez komoly kihívás számomra színészként is, hiszen a rádióban csak a hangjátékommal tudok akusztikus élményt nyújtani a hallgató számára. A későbbiekben amúgy szeretnék minél több ilyen műsor elkészítésében részt venni, hiszen nemcsak feltölt, hanem a kreativitásomat is táplálja.

Mit jelent számodra a rádiózás: munkát, hivatást, szenvedélyt, közösség szolgálatot?

A felsoroltak közül mindegyik. Munka, ami stabilitást ad; hivatás, hiszen úgy érzem egy olyan belső motiváció vezet engem, amely túllép a pénzkeresési foglalkozáson; szenvedély, hiszen a kreativitásomat táplálja, elszántságot, elkötelezettséget, elégtételt ad, és nem utolsósorban közösségi szolgálat, hiszen erősíti bennem a helyi összetartozás, a társadalmi felelősségvállalás fontosságát.

Mikor vagy elégedett? Mi nyújt számodra igazi élményt, elégtételt a munkádban?

Gyakran történik meg velem, hogy Székelyföldön a hangom alapján felismernek a legkisebb faluban is. Ilyenkor a hallgató reakciója, szeretete, öröme meglep, ugyanakkor átölel és elégtételt ad, hiszen ezek a visszajelzések megerősítenek abban, hogy a munkámmal jó úton járok.

Benedek Elek oldalági leszármazottjaként, 100 év után újraindítottátok a nagy mesemondó által létrehozott Székely Trupp -ot és folytatjátok annak küldetését, a székely irodalom népszerűsítését. Miért tartod fontosnak megőrizni és ápolni Elek apó irodalmi hagyatékát, örökségét?

Benedek Elek emlékének ápolását közülünk Bardócz Orsolya végzi hivatásszerűen. Ő Elek apó ükunokája, Kisbaconban született, mesemondó, előadóművész; Benedek Elekkel kapcsolatos munkássága a zsinórmérték mindannyiunk számára. Tőle származik a Székely Trupp ébredése című verses irodalmi előadás gondolata, és a rendezést is ő jegyzi. Ezzel keresett meg minket, amire mindannyian örömmel igent mondtunk, hiszen az élőszóval, hangszeres kísérettel előadott Benedek Elek versek, ötvözve a székely írók és költők (Szentimrei Jenő, Bartalis János, Tamási Áron és még sorolhatnám) írásaival, népdalokkal bekeretezve, nagyon eredetinek hangzottak. A Székely Trupp turnéjának ötlete Benedek Elektől származik: amikor közel két tucat fiatal író állás nélkül maradt, mert megszűnt az Újság című lap, Elek apó azt javasolta, hogy tartsanak vele egy erdélyi felolvasó körútra, az irodalmi találkozók bevételét pedig nekik adja. Összeállt tehát a „trupp”, székely írók, költők, előadóművészek csoportja, és közel 100 évvel ezelőtt megindult a 68 éves Elek apó vezetésével a turné! Erdélyszerte több mint 40 fellépésük volt, mindegyik nagy sikert aratott a falusi és az egyszerű városi népek körében. Számunkra különösen fontos, hogy ez az eredeti Székely Trupp mintájára elindult együttműködés nem előzmény nélküli, és van benne egy különleges „csavar”. Mind rokonok vagyunk; Elek apó egyenes és oldalági leszármazottjai (Bardócz Orsolya, Benedek Huszár Botond, Benedek Huszár János, Sebestyén Aba, újabban Kertész Marcella és Bogdán Zsolt András is) mellett Szentimrei Jenő dédunokájaként Szabó Dániel is csatlakozott a csapathoz, és együtt arra vállalkoztunk, hogy újjáélesszük a Székely Trupp küldetését. A mostani előadássorozat kiemelt célja, hogy a nagy elődök nyomdokain haladva Benedek Elek küldetését felébresszük, a verseket megzenésítve újból a nagyközönség elé vigyük. Az előadás ősbemutatóját Barót város 800 éves centenáriumi ünnepségsorozatának keretében 2024 augusztusában tartottuk. Az első előadásnak különleges hangulatot adott, hogy sokat próbáltunk Kisbaconban, ott, ahol Elek apó alkotott, sőt a színpadon Elek apó egyes személyes tárgyai is megjelennek, mintegy ezzel is azt üzenve, hogy az örökség akkor marad meg, ha jelen idejűvé tesszük, és nemcsak olvassuk.

A feleségeddel együtt Olosz Lajos erdélyi magyar költő tárgyi hagyatékának őrzője vagy, valamint Szőts Vilmos képzőművész szellemi és tárgyi hagyatékával is foglalkozol. Vannak terveid/terveitek ezzel kapcsolatban?

Mivel a feleségem, Benedek Klára Olosz Lajos dédunokája, a gyermekeim az ükunokái, közvetlen kapcsolat köt hozzá. Olosz Lajos amellett, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar líra egyik meghatározó alakja volt, az Erdélyi Helikon egyik alapító tagjaként is jegyzik, illetve az Erdélyi Szépmíves Céh munkatársaként az erdélyi szellemi élet ápolásában is jelentős szerepet töltött be. A családban példaképként tekintünk rá, hiszen a munkáját, hitét a közösség iránti szolgálatként élte meg. Pár évvel ezelőtt a család ránk bízta szellemi és tárgyi hagyatékának ápolását, amihez igyekszem a feleségemmel együtt felnőni. A cél az, hogy a szellemi hagyatéka ismét figyelmet kapjon, neve kerüljön vissza minél jobban a köztudatba. Idén lesz az Erdélyi Helikon 100 éves, ezért Olosz Lajos is megérdemli a nagyobb figyelmet. Tervezünk egy kiállítást írásaiból, személyes tárgyaiból, továbbá előkészületek zajlanak, hogy minél hamarabb megjelenjen egy általa írt verseskötet. Emellett egy múzeum létrehozásán is dolgozunk, ahová szellemi munkái, tárgyi hagyatékai is bekerülnek. Ennek helyszíne az erdővidéki Kisbacon lesz, ahonnan származom, és az Ősök háza nevet fogja viselni. Olosz Lajos mellett a Benedek családban őrzött tárgyi hagyatékok (többek között Benedek Elek testvérének, Benedek Huszár Gábornak testamentuma, dokumentumai, a családról készült képek, Benedek Flóra, Elek apó lányának levele édesapámhoz, Benedek Marcellnak, Elek apó fiának dédnagymamámhoz írt levelei, több tucat, a szélesebb családban őrzött Benedek Elek első és második kiadású könyvei), valamint Szőts Vilmos képzőművész rokonom tárgyi hagyatékának egy része is helyet kap a múzeumban. Szőts Vilmos rokonom esetében is az a cél, hogy ismertté tegyük nevét Erdélyben és a Kárpát-medencében, hiszen munkáit nagyon sok országban ismerik. Az erdélyi tájakat megörökítő művészete, a magyar történelmi alakokról és egyebekről készült festményei, a világ több pontján általa készített templombelsők, szószékek megérdemlik a figyelmet. Ennek érdekében egy képkiállítást is létrehoztam, amit mindenhová magammal viszek, amikor bemutatom őt.

Feleségeddel együtt három gyereket neveltek. Hogyan egyeztethető össze a szerteágazó hivatás és a családi élet?

A feleségemmel prioritásokat állítunk fel, és ezek alapján szervezzük a mindennapjainkat. Számomra fontos a célok meghatározása és kivitelezése, miközben a realitás talaján maradva igyekszem kizárni a felesleges zajt. Röviden: első helyen a család áll, ezt követik a szakmai feladatok, majd a közösségért végzett tevékenységek. Ez egy tudatos döntés, mert régebben gyakran hallottam a színházi körökben, hogy a színháznak az első helyen kell lennie, és minden más ennek kell legyen alárendelve. Én ebben nemcsak hogy nem hiszek, hanem kimondottan rombolónak, lélekpusztítónak tartom, azaz nincs az a színházi szerep amiért én a családomat hátrébb sorolnám.

Milyen hobbid van, mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?

Mostanában szeretek a kisbaconi kertemben tevékenykedni, például füvet nyírni, kertészkedni. A természet közelsége teljesen kikapcsol és feltölt. Emellett nagyon szeretek kirándulni a családommal. Ilyenkor tudunk a feleségemmel és gyermekeimmel a legjobban egymásra figyelni és meghallgatni egymást. Minden ilyen élményt örömmel és féltve tárolok, mert számomra ezek a legfontosabb kincsek.

Milyen gondolatot, szemléletet, üzenetet szeretnél átadni a hallgatóknak? 

Fontosak a célok, amelyeket, ha van mód rá, és boldoggá tesznek, meg kell valósítani. Emellett a család, a hit, a hivatás és a közösségi élet belső egyensúlyt ad. Nem szabad elhanyagolni, mert ezek nélkül az ember nem lehet igazán boldog.
Nagymamám, Szőts Erzsébet a következőképpen fogalmazott: “Fiam, nem tudjátok, milyen kevés kell a boldog élethez!”. Én e gondolat mentén igyekszem élni több-kevesebb sikerrel.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szakács Géza