Ahol megáll az idő: Beszélgetés az Emberek és istenek című produkcióról
Mi lenne, ha bizonyos dolgokat az életünkben visszapörgethetnénk és másképp csinálnánk? Mi válna fontossá? Mi elevenedne meg a szemünk előtt? Milyen megbánásokkal vagy elégtétellel szemlélnénk életünk filmkockáit?
Andrei Măjeri rendező ezzel a gondolattal játszadozik Emberek és istenek című fekete komédiájában, a hangsúlyt azonban a pillanatokra helyezi. A Tompa Miklós Társulat előadásában életünk fontos, meghatározó pillanatai kitágulnak, meghosszabbodnak, és az is lehet, hogy egészen más értelmezésben tűnnek fel, mint ahogyan egykor életünkben történtek.
A színpadkép, egy tömeges autóbaleset utáni, összetört gépkocsi-halmazt idéz. A látvány lenyűgöző, még akkor is, ha elménkkel tudatosítjuk, hogy egy tragédia helyszínét látjuk, egy körforgalomban több autó is ütközött, a balesetet senki nem élte túl. A gépkocsik utasai azonban megelevenednek, egy olyan köztes térben, ami már nem e földi világunk, hanem egy számunkra felfoghatatlan dimenzió, amely nem az elmúlás színtere, hanem az a tér, amikor még visszapillantunk, és vizsgálhatjuk önmagunkat, pörgethetjük életünk képeit.
Különböző karakterek, különböző életek, történetek pörögnek a szemünk előtt. 15 történet, végtelenül személyes, de ugyanakkor egyetemes is, filozófiai mélységekkel. Andrei Majeri ugyanakkor kihasználja az alkalmat, ahogy több előadásában is, hogy az őt megillető rangjára emelje a színházat, vagy borsot törjön, például ezúttal, a kritikusok orra alá.
Az alábbi összeállításban megszólal Andrei Măjeri rendező és az előadás szereplői közül B. Fülöp Erzsébet, Nagy Dorottya, P. Béres Ildikó és Szabó Fruzsina.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
