Beszélgetés Sajó Enikővel, a Marosvásárhelyi Rádió hírszerkesztőjével-hírbemondójával

Hogyan vezetett az utad a Marosvásárhelyi Rádióhoz?

Első találkozásom a Marosvásárhelyi Rádió mikrofonjával 2016-ban történt Ila Ildikó meghívására, akivel a Babanapló című műsort vezettük minden szombat délben egy éven át. Különös időszak volt ez, mert várandósként kezdtem és háromgyerekes édesanyaként folytattam. Ezen a ponton is sok közös kérdésünk és tapasztalásunk volt Ildikóval. Azt hiszem, a kiválasztott témák, és ezen túl a lelkesedésünk és a nyitottságunk sok szülőnek, nagyszülőnek jelentett plusz kapaszkodót. Közben hetente könyvajánlókat is készítettem, ezekhez könyvnyeremények is fűzödtek. Korábbi lap- és könyvszerkesztőként kicsit tovább vihettem magammal ezt a munkát, és összekapcsolhattam a rádióval. Ezek a feladatok sokat jelentettek számomra egy látszólag jól behatárolt közegben, három kisgyermek mellett.

Később híradósként tértem vissza. Bár „titokban”, egy képzeletbeli stúdióban rendszeresen hangosan híreket olvastam, úgy viszonyultam ehhez, hogy majd egyszer, amikor eljön az ideje… Már a tanulmányaim során is erre a pályára készültem, de az élet kihívásai átrendezték bennem az időszerűséget. Kellett egy hátsó löket, egy határozottabb impulzus, amelynek következtében esélyt adtam önmagamnak. Most úgy érzem, megérkeztem oda, ahova mindig is vágytam.

Mikor és milyen indíttatásból határoztad el, hogy rádiós hírszerkesztő-hírbemondó leszel? Milyen meggondolás állt a döntés hátterében?

A rádió jelenléte, a műsorvezetők és bemondók mondanivalója, beszédstílusa mindig is a megfigyelés tárgya volt az életemben. Érdekelt, ahogyan a rádió sajátos eszközeivel értelmezhetővé teszi a világot. A hírbemondás is bennem élt, ezért nem köthetem konkrét döntéshez, ez sokkal inkább egy belső elhivatottság, és annak késztetése volt, hogy ezt magasabb szintre emeljem, hallhatóvá tegyem, elköteleződjek mellette.

Mi vonzott a Rádióhoz? Mit szeretsz leginkább ebben a hivatásban?

A Marosvásárhelyi Rádió nyitottsága és közvetlen kapcsolódása az aktuális eseményekhez. Fontos számomra az alkotás, a tartalomgyártás. Leginkább azt szeretem, amikor a mikrofon mögött a valóságot szavakká formálhatom. Ez hidat épít a zűrzavaros világ és a hallgató belső rendje között. Úgy gondolom, a Rádiónál ez egy olyan narratívára épül, amely az erdélyi magyar értékrendet tükrözi adáskörzetünk területén, és nem csak: hiteles, együttérző, összetartó.

Mi jellemző az általad szerkesztett hírműsorokra?

Erről talán egy külső fül, egy kritikusabb hallgató mondhatna többet. Mivel egy csapat tagja vagyok, igyekszem úgy dolgozni, hogy illeszkedjek a Rádió híradós arculatához: legyen egyéni szólamom, mégis legyen harmonikus az összhang. Egyénileg a közérthetőségre, az emberi hangra törekszem a tárgyilagos hír műfajában, amely nem csak információt nyújt, hanem biztonságérzést is. Amikor kimondom: „Tíz óra”, érezzék a hallgatók, hogy jó helyen járnak.

Milyen tulajdonságok és képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből egy rátermett hírszerkesztő-hírbemondó legyen?

Elsőként ne ijedjen meg a saját hangjától, sem a hírek súlyától: ismerje a műfaj sajátosságait, és törekedjen arra, hogy ne pánikot keltsen. Szakmailag gyorsaság, pontosság, érdekes, érthető hírek, kiváló hangtechnika kell: gördülékeny összefoglalók, amelyek fenntartják a figyelmet. Személyesen: megbízhatóság, precizitás, kíváncsiság a világ iránt, objektivitás, valamint csapatmunka – különösen közszolgálati rádióban, ahol a közös munka szüli a hiteles tartalmat. Ezek nélkül a rádió nem hang, csupán zaj marad.

Volt-e olyan  hírműsor, amikor azt érezted, hogy erős lélekjelenlét szükséges a beolvasáshoz, és ha igen, mi volt az a megdöbbentő hír?

A gyermekekhez kötődő veszteségek, traumák – sajnos sok ilyen akad. Számomra ezek teszik leginkább próbára a lélekjelenlétet. A feldolgozás a szerkesztés során történik: a felolvasásnál a döbbenetet, a sajnálatot, valamint bármilyen értelmezést igyekszem mellőzni, hogy a hír önmagában hasson. Ez nem elfojtás kérdése, hanem szakmaiság, a hírbemondó feladata, hogy a hallgatóhoz a tények jussanak el, anélkül, hogy rávetítsem az ezekkel kapcsolatos érzéseimet.

Mit jelent számodra a rádiózás: munkát, hivatást, szenvedélyt, közösségszolgálatot?

Egy olyan közösséget jelent, amely fiatalos, értelmiségi és napirenden tart, fejleszt, segít megszólalnom és másokat is megszólítani. A rádió számomra az önmegvalósítás lehetősége, egy valóra vált álom.

Mikor vagy elégedett? Mi jelenti számodra az igazi élményt, elégtételt a munkádban?

Az elégedettség két tényezős: egyrészt az, amit önkritikával gyakorlok és a saját mércémhez hasonlítok, amelyen mindig lehet finomítani; másrészt a váratlan pozitív visszajelzések, amelyek legtöbbször zavarbaejtőek. Fontosnak tartom a kollégák által szerkesztett műsorok vagy híranyagok meghallgatását, követését, de azt is, hogy a saját tartalmaimat is újrahallgassam, elemezzem, és a hibákon javítsak.

Igazi élmény számomra a szerkesztőségbe lépés pillanata, elégtétel pedig a jó hír megosztása: ekkor nem csak a lelkem, hanem a hangom is mosolyog. Boldoggá tesz az is, ha egy olyan beszélgetést vagy összeállítást tudok készíteni, amely személyesen megérinti a hallgatót és kicsit jobb lesz tőle a napja. Számomra ez jelenti a rádiós élményt: láthatatlan szálakon keresztül informálni és formálni a közösségünket.

Hosszú évek óta férjeddel, Sajó Norberttel, együtt a Solidaris Egyesület és Telefonos Szeretetszolgálat tevékenységének szervezésében és vezetésében is aktívan részt veszel,  amely elsősorban a krízishelyzetben lévő személyeken segít. Ezenkívül Bedében nyaranként gyermektáborokat, csapatépítőket is irányítasz. Mesélj erről! Mi motivál erre, miből ered ez a belső késztetés?

Egy városi, sőt egy erdélyi szintű szolgálatot végzünk immár 17 éve. Ez a híradás másik vetülete számomra, hiszen a kampányaink, közleményeink során azt is megtapasztalhatom, milyen a túloldal: amikor egy program, egy esemény hírértékűvé válik. Sok jót kaptam az élettől, és úgy gondolom, ebből jut másoknak is. Jutalmam, hogy tehetem – szól a diakonisszák jelmondata, és talán ez határozza meg a civil szférában való tevékenységemet.

Hiszek a közösség megtartó erejében, valamint abban, hogy a segítséget akkor kell nyújtani, amikor arra épp szükség van. A hátrányos helyzetben élő gyerekek, fiatalok oktatása, nevelése és felkarolása pedig különösen fontos, hiszen a modell, amit kapnak, sokszor elkeserítő és kilátástalanságot sugall. Arra pedig bőven van példa, hogy felnőtt emberek, akár többgenerációs családok megrekedve élnek főként tudatlanságuk és rossz döntéseik miatt.

A Solidaris Egyesület, és ezen belül a Telefonos Szeretetszolgálat az empátián túl a tettrekészségre helyezi a hangsúlyt, valamint arra, hogy a megoldásokat saját erőforrásainkon és közösségünkön belül találjuk meg. Ezen a ponton összefonódik bennem a Rádió és a nonprofit szférában kifejtett tevékenységem.

Három kiskorú gyermek édesanyja vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát, a rádiós hivatást, a gyereknevelést és háztartást?

Nem állíthatom, hogy igazi harmónia uralkodik: mindig valamelyik erősebben dominál. Nem a tökéletes egyensúly a cél, hanem a folyamatos finomhangolás – annak felismerése, mikor melyik szerep kíván több figyelmet.

Intenzívebb munkaidőszakban például a háztartás vár, ha betegség van a családban, akkor pedig a családtagokkal eltöltött idő, valamint a hozzájuk kapcsolódó feladatok kapnak főszerepet. Édesanyaként a kulcs a belső egyensúly: visszatalálás önmagamhoz, kapcsolódás Istenhez, ami erőt ad a mindennapok forgatagában. A különféle felelősségvállalások kölcsönösen táplálják egymást és rugalmasságra tanítanak mind szakmailag, mind pedig a magánéletben.

A rádiózáson kívül mivel  foglalkozol szívesen szabadidődben?

A sport a kikapcsolódásom alapja, e nélkül nem vagyok teljes értékű. Már gyerekként fontos szerepet töltöttek be az életemben a gyakori edzések, és végigkísértek felnőtt koromig. Bár ma már nem tudok elég időt szánni rá, régi vágyam, hogy legyen egy otthon berendezett, saját termem erre a célra. Emellett nagyon szeretem az izgalmas olvasmányokat, előadásokat, podcasteket, de a szabadtéri tevékenységek is feltöltenek, a kerti munka, a virágültetés, a hosszú séták. A zene is feltölt, lelki felüdülés számomra a kórus is.

Milyen üzenetet szeretnél átadni a hallgatóknak a hírműsoraidon keresztül?

Azt, hogy nincsenek egyedül, fontos számunkra, hogy mi érdekli őket. Arra szeretném bátorítani a hallgatókat, hogy kérdezzenek, gondolkodjanak és több nézőpontból figyeljék a világot. A hírek segíthetnek abban, hogy ne csak reagáljunk az eseményekre, hanem értsük is azokat. A hírek mögött is emberek állnak, és a Marosvásárhelyi Rádió csapata, empátiával és hitelesen szeretné formálni a közösséget.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szakács Géza