Régészeti feltárások zajlanak Maroskeresztúr határában, Marosvásárhely irányában, ahol egy tervezett kavicsbánya megnyitását megelőzően kötelező kutatásokat végeznek. A mintegy 5 hektáros lelőhely vizsgálata során nemcsak a már ismert római település nyomait, hanem egy eddig ismeretlen temetőt is feltártak.

A kutatók eddig körülbelül 30 sírt azonosítottak, amelyek közül több gazdag mellékleteket – üvegedényeket, érméket, ékszereket és mécseseket – tartalmazott. Az előzetes vizsgálatok szerint a sírok többsége gyermekekhez köthető, és egy tömegsírban mintegy 20 gyermek maradványait találták meg. A szakértők feltételezik, hogy egy korabeli járvány okozhatta a nagyszámú halálesetet. A temetkezések között csontvázas és hamvasztásos sírok egyaránt előfordulnak, ami a római kori temetkezési szokások sokszínűségét tükrözi. A leletek a Kr. u. 2–3. századra datálhatók, egyebek mellett egy Faustina császárnéhoz köthető érme alapján.

A felfedezés különösen jelentős, mivel bár a térség római kori lakó- és kézműves tevékenysége régóta ismert volt, a temető pontos helyét eddig nem sikerült azonosítani. A most feltárt lelőhely új információkkal gazdagíthatja a római kori Dacia mindennapi életéről és közösségi viszonyairól alkotott képet.

A feltárt leletek a Maros Megyei Múzeumba kerülnek, ahol további vizsgálatoknak vetik alá őket, beleértve az emberi maradványok elemzését is. A lelőhely nem előzmény nélküli: már az 1960-as években is kerültek elő jelentős római kori leletek a környéken, köztük feliratos és díszített sírkövek. A mostani kutatás azonban újabb fontos információkkal szolgálhat a település szerkezetéről és temetkezési szokásairól. A feltárások érdekessége, hogy a munkában helyi, szakképzetlen dolgozók is részt vesznek, akik közül többen már korábbi régészeti munkálatok során is tapasztalatot szereztek.

Berecki Sándort, a Maros Megyei Múzeum régészét kérdezte Szász Edit.