Mesterséges intelligencia és média. Kié a felelősség a digitális térben?
A rádiózás világnapján idén a mesterséges intelligencia és a műsorszórás kapcsolata került a középpontba. Az üzenet egyértelmű volt: az innováció elkerülhetetlen, az AI olyan eszköz, amely új távlatokat nyithat a médiában, de az algoritmusok nem vehetik át a szerkesztői felelősséget. A hitelesség és a bizalom alapja továbbra is az emberi jelenlét és az emberi döntés marad.
Ugyanakkor nem hunyhatunk szemet afelett, hogy az elmúlt években a mesterséges intelligencia nemcsak technológiai újításként jelent meg, hanem alapjaiban alakította át a kommunikációt és a média működését is. Ma már algoritmusok ajánlják a híreket, mesterséges intelligencia ír szövegeket, készít képeket, hangokat és videókat, és sokszor nem is tudjuk pontosan, hogy amit látunk vagy hallunk, azt ember vagy gép hozta-e létre.
A kérdés ezért ma már nem az, hogy jelen van-e az AI a médiában, hanem az, hogy milyen mértékben formálja a nyilvánosság szerkezetét. Hogyan alakul át a tartalom-előállítás, a terjesztés és a médiafogyasztás logikája? Mit jelent az, hogy egyre gyakrabban nem teljes cikkeket olvasunk, hanem algoritmusok által készített összefoglalókból tájékozódunk? És mi történik akkor, amikor az AI által generált tartalmakat újabb AI-rendszerek dolgozzák fel?
Ez az átalakulás nemcsak technikai, hanem társadalmi és pszichológiai kérdéseket is felvet. Egyre gyakrabban hangzik el, hogy az algoritmikus ajánlórendszerek erősítik a véleménybuborékokat, láthatatlanul formálják a figyelmünket, és befolyásolják azt is, mit tartunk fontosnak. A deepfake-tartalmak megjelenésével pedig új szintre lépett az információs bizonytalanság: nemcsak félrevezető szövegekkel, hanem megtévesztően valósághű képekkel és hangfelvételekkel is szembesülünk.
Mindez óriási hatalmat koncentrál azok kezében, akik az algoritmusok működését irányítják – és ezzel együtt óriási felelősséget is. Felértékelődik a kritikus médiafogyasztás, a médiatudatosság és az a kérdés, hogy miként tudunk eligazodni egy olyan információs környezetben, ahol a technológia gyorsabban változik, mint a szabályozás vagy a társadalmi reflexek.
Arról beszélgetünk, hogy a mesterséges intelligencia technológiai fordulópontot jelent-e, vagy egy mélyebb kommunikációs és médialogikai átrendeződés tanúi vagyunk. Eszközről beszélünk, amely segíti a munkát, vagy egy új kommunikációs közegről, amely átírja a média szabályait? És van-e válaszunk minderre oktatásban, médiatudatosságban, szerkesztői felelősségben?
Vendégünk Dr. Veszelszki Ágnes, nyelvész, kommunikációkutató, dékán, tanszékvezető egyetemi docens.
A digitális média aranykora véget ért – legalábbis így látja Pető Péter, a 24.hu főszerkesztője. A Financial Times múlt heti londoni konferenciájáról hazatérve úgy fogalmazott: a mesterséges intelligencia talán megöli a hírgyárakat, de megmentheti a szerkesztőségeket. Az elmúlt években a nagy technológiai platformok algoritmusváltásai alapjaiban alakították át a nyilvánosság szerkezetét: a közösségi oldalak már nem irányítják át az olvasókat a híroldalakra, a Google pedig egyre gyakrabban saját, mesterséges intelligencia által készített összefoglalókkal elégíti ki a felhasználók információigényét. Ennek következtében a klasszikus híripar üzleti modellje megrendült, és a minőségi újságírás hozzáférhetősége is szűkülhet.
Pető Péter szerint nem maga az újságírás kerül veszélybe, hanem az a gazdasági és intézményi háttér, amely eddig fenntartotta. Hozzátette, hogy a demokratikus nyilvánosság jövője szempontjából kulcskérdés, mi marad a szerkesztőségekből, és kik férnek majd hozzá a hiteles információkhoz. Pető Péter újságírót, a 24.hu főszerkesztőjét Hamar Mátyás Ruben kérdezte.
A Naprakész elején arról beszéltünk, hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia a kommunikációt, a médiafogyasztást és a nyilvános diskurzust. Arról, hogy az algoritmusok ma már nemcsak közvetítenek, hanem szelektálnak, prioritizálnak, és sokszor láthatatlanul döntenek arról is, mi jut el hozzánk, és mi marad ki a látómezőnkből. Kitértünk arra is, hogy a nagy technológiai platformok algoritmusváltásai, a kattintások eltűnése, az AI által készített összefoglalók térnyerése mind ugyanabba az irányba mutatnak: a klasszikus híripar modellje megrendült. Miközben a mesterséges intelligencia új lehetőségeket kínál a tartalomkészítésben és a feldolgozásban, alapjaiban rajzolja át azt is, hogyan működik a nyilvánosság, kik jutnak szóhoz, és kik maradnak láthatatlanok.
A kérdés már nem pusztán technológiai, hanem demokratikus is: mi marad a szerkesztőségekből, ki vállalja a felelősséget a hiteles információért, és ki fér majd hozzá ehhez az információhoz. A mesterséges intelligencia nem önmagában jó vagy rossz. Eszköz – de hogy mire használjuk, az azon múlik, megmarad-e mögötte az emberi döntés, a szerkesztői felelősség és a kritikus médiatudatosság. Mert a technológia gyorsan változik, de a bizalom továbbra is a nyilvánosság legfontosabb valutája.
