Makkai István: Az írót és a közéleti személyiséget mutatom be
Beszélgetés Makkai István szobrászművésszel a Sütő-szoborról
Egy szoborterv tartja lázban Marosvásárhelyt és a közvéleményt, a közösségi média szereplőit: Sütő András szobrának a terve. Az emlékmű ügye több mint másfél évtizede húzódik, sőt, harminc éve már, hogy megfogalmazódott egy olyan szobor állításának az igénye, amely Sütő András előtt tisztelegne.
A város vezetése 2012-ben már nyertest hirdetett egy pályázat során, amit akkor Kiss Levente szobrászművész nyert meg pályamunkájával. Annak megvalósítása meghiúsult. Erre a kiírásara kilenc pályamunka érkezett, a díjnyertes alkotás pedig Makkai István szobrászművészé.
Az elbírló bizottság tagja volt még: Mihet Florina Daniela városi főépítész, Iszlai Tamás építészmérnök, Veres Gábor Hunor szobrászművész, Keresztes Géza műépítész, Orbán János, a Maros Megyei Múzeum képviselője, Pădurean Klara a Maros Megyei Kulturális Igazgatóság képviselője, valamint a Bernády György Közművelődési Alapítvány két tagja: Gyarmathy János szobrászművész és Nagy Miklós Kund művészeti író.
Makkai István elképzelése az volt, hogy Sütő András alakjában ötvözze az írót- és a közösségi embert, a politikust, a városnak azt a közkedvelt személyiségét, aki a fekete márciusi események során bal szeme világát veszítette el. Úgy képzelte el a szobrot, hogy az több szempontból is lehetőséget nyújtson az emlékezésre: az egyénire és a kollektívre egyaránt. A kiírás szerint a szobornak a színház előtti téren kell állnia. Olyan hely ez, ahol mindenki megfordul: a sietős polgár, a sétáló, a színházba igyekvő. Köz-tér, amelyen Sütő András is minden bizonnyal számtalanszor átsietett, találkozni lehetett vele.
A szoborterv egy korlátnak támaszkodó Sütő Andrást képzel el, akinek bárki odaköszönhet. Makkai István nem egy klasszikus, vigyázban álló alakot formázott, hanem a közvetlenségre alapozva egy olyan embert, aki mintha mind a mai napig itt van közöttünk. Ez a kevésbé hagyományos elképzelés, amelyhez térségünkben még ritka, olyan ellenállást váltott ki a közösség részéről, elsősorban a közösségi médiában, amellyel, észérvekkel, nehezen lehet felvenni a harcot. Olyan kijelentések és érvelések láttak napvilágot, melyek, sajnos, többnyire az ostobaság határát súrolják, mintsem a józan megfontoltságét.
Makkai István szobrászművésszel beszélgetünk, aki teljes alakos köztéri szobrot ugyan még nem készített, mellszobrot és portrét azonban többet is, megrendelésre és pályázatra egyaránt. Szobrászi világa pedig, kisplasztikái, igen izgalmas kifejezési módjai annak az emberi gyarlóságnak, tudatlanágnak is, amellyel most kénytelen szembenézni.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
