Virginia Woolf Jacob szobája című regénye nem történetet mesél, hanem hiányt hagy maga után.

Egy fiatalember életének töredékeit látjuk: pillanatokat, benyomásokat, mások emlékeit, miközben Jacob Flanders alakja sosem válik teljessé. A regény végén nem egy lezárt sors, hanem egy üres szoba marad — cipők, könyvek, használaton kívüli tárgyak, és az a kimondatlan veszteség, amely egy egész nemzedéket meghatározott az első világháború küszöbén.

Ezt a különleges, kísérleti prózát állította színpadra a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős, negyedéves színész osztálya. Virginia Woolf: Jacob szobája című előadásukat január 11-én, holnap este 7 órától mutatják be a Stúdió Színházban, Rusznyák Gábor rendezésében. Az előadás nem egy életrajz, hanem emlékfoszlányokból, mondatokból, jelenlétekből és hiányokból próbálja megtölteni azt az üres szobát — és feltenni a kérdést: kicsoda Jacob Flanders, és megismerhető-e egyáltalán valaki azután, hogy eltűnt?

Erről a rendhagyó színházi vállalkozásról beszélgetünk most Rusznyák Gábor rendezővel.