Trump árnyéka és Európa jövője
Az elmúlt napokban hatalmas visszhangot váltott ki világszerte az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiája. Egy mindössze harminchárom oldalas dokumentumról van szó, de annál nagyobb vihart kavart: Európában éles kritikákat kapott, Moszkva viszont üdvözölte, mondván, számos ponton egyetértenek az amerikai megközelítéssel.
A stratégia többek között új hangsúlyokat jelöl ki az amerikai külpolitika számára, átrendezi a fókuszokat Ázsiától Európáig, és részletesen értékeli a nyugati világ állapotát, civilizációs önbizalmát. A dokumentum Európát, „kulcsfontosságú, de válságokkal terhelt régióként” írja le.
Az amerikai üzenet egyszerre kritikus és támogató: miközben a kontinens identitásválságáról beszél, hangsúlyozza, hogy Washington érdeke Európa stabilitása, egysége és gazdasági ereje. A Kreml számára viszont éppen az a figyelemre méltó, ami a stratégia szövegéből hiányzik: Oroszország nem önálló kihívóként jelenik meg, sokkal inkább más amerikai érdekek közvetett szereplőjeként.
Mindez felveti a kérdést: valóban irányváltást jelent-e ez az amerikai külpolitikában? Mit üzen ez Európának, és mit jelenthet a transzatlanti kapcsolatok jövőjére nézve? És végső soron: hogyan olvasható egy ilyen dokumentum – partnerként, kritikaként, vagy geopolitikai figyelmeztetésként? A mai műsorban ezekre keressük a választ, Csizmazia Gábor, az NKE John Lukács Intézet tudományos munkatársa társaságában elemezzük az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia tartalmát, következményeit és az európai reakciókat.
