Legyetek mindenkinek a mindene! Cigánypasztoráció Alcsíkon. Kalányos Ottó
Mélyről jött, és hosszú utat járt be Kalányos Ottó csíkszentkirályi segédlelkész: beás cigány gyerekként született és egy alcsíki székely család fogadta örökbe. Az, hogy cigányként része a saját családjának, nem volt egyből sem természetes, sem elfogadott számára. “Utáltam a cigányokat” – emlékszik vissza saját gyerekkorára, annak ellenére, hogy emlékezi szerint senki sem bántotta letagadhatatlan cigány származása miatt. “Ha megállt az utcán egy cigány szekér, attól tartottam elvisznek” – meséli Kalányos Ottó az alábbi interjúban azt a mély előítéletekből táplálkozó félelmet, amelyet nagyon sok székelyföldi gyerek átél gyerekkorában.
A szerény körülmények között, de szeretetben nevelt fiú korán eldönti: katolikus pap akar lenni. A teológián történik fordulat az életében. Itt szembesül azzal, hogy mi a tulajdonképpeni származása, és hogy ez nem feltétlenül hátrány, hanem érték. “Én miért ne legyek az, aki felvállalom a cigányságát, büszke vagyok arra, hogy cigányként értem el azt, amit elértem. Igenis fel lehet állni” – összegzi a teológiai tapasztalatokat, tanulságokat.
A szembesülés és feldolgozós drámai személyes munkát jelentett. Kalányos Ottó 18 éves korában találkozott beás cigány édesanyjával, elment abba a telepszéli otthonba, szűk kis lakásba, amely sohasem lett a saját otthonává. Nem saját elhatározásból, a gyerekvédelem munkatársai ösztönözték erre.
– Megkérdezték, Ottóka, akarsz-e találkozni édesanyáddal? Mondom nem! Erre elémbe vágták a képet: tessék itt van anyád! Na mondom, ha már láttam a képet, miért ne találkoznék vele. – Akkor nehéz volt, és dühösen reagált a szembesítésre. Ma már hálával gondol erre. “Ahogyan édesanyám, úgy a többi cigány édesanya is nagyon ragaszkodik a gyermekéhez. Óriási nagy probléma kell legyen, ha otthagyják a gyereket a kórházban. Az én esetemben az volt az ok, hogy súlyos beteg voltam, és ha ezt a lépést nem lépi meg, ha hazavitt volna, ma nem ülnék itt”.
A személyes feldolgozás után szakmai kihívás várta Kalányos Ottót: teológusként cigánypasztorációs programban vett részt a háromszéki Őrkő negyedben. Majd frissen felszentelt papként Kovács Gergely érsek az alcsíki Csíkszentmártonba helyezte ki. Oda, ahol hosszú ideig súlyos konfliktusok voltak a helyi romák és magyarok között. Mára azonban – mondja az új helyén rendkívüli felelősséget vállaló segédlelkész, sok minden megváltozott a személyes életében, a község életében is. A gyerekkori “cigánygyűlölőből” mára öntudatos, az értékekkel és a problémákkal szembenéző egyházi ember lett. Csíkszentkirályon a helyi plébános, Papp Márton segédletével cigánypasztorációs program indult.
A programot megelőzően Kovács Gergely gyulafehérvári érsek pappá szentelte Kalányos Ottót, Kelemen Zoltán-Arnoldot és Pál Áron diakónusokat. Ezzel az útravalóval indította útjára a frissen felszentelt papokat: “Kedves Ottó, Arnold és Áron. Krisztus szolgálatába álltok, induljatok hát bátran. Isten törvényeit ne csak tanítsátok, hanem vállaljátok és éljétek is! Úgy éljetek, hogy híveink és minden jószándékú ember lássa rajtatok, hogy hiszitek, amit hirdettek. Bárhol szolgáltok majd, bármilyen beosztásban, legyetek mindenkinek mindene, ahogyan szent Pál ajánlja.”
Az alábbi interjúban az örökbefogadástól a pappá szentelésig tartó utat járjuk be Kalányos Ottóval. A csíkszentkirályi plébánián rögzített beszélgetésen arról is szó esik: hogyan lehet elkezdeni a cigány pasztorációt egy olyan időszakban, amikor az egyházzal szembeni közömbösség, eltávolodás általános jelenség. Nem csak a cigányok, de a magyarok között is. Ugyancsak erre az időszakra jellemző, hogy míg a katolikus egyház sokáig egyáltalán nem foglalkozott a cigány hívek gondozásával, a neoprotestáns egyházak kiemelt figyelmet szenteltek a romáknak.
A következő időszak kérdése, sikerül-e megerősíteni a katolikus egyházon belüli viszonyokat? Sikerül-e azokat a társadalmi, szociális problémákat feldolgozni, amelyek a cigány közösséget érintik? A Kalányos Ottóval rögzített interjúnk első része hallható
